Remekül sikerült a Szilveszter — tényleg volt minden, amit szeretek az A38-ban. Remek vacsi, szuper Random Trip koncert és beszélgetés Nicoline-nel az Orrbárban, mellettünk zajló szerelmi drámával (kell-e a 46 éves hölgynek sírnia, ha 22 éves partnere végül otthagyta?). Utána hazavillamosoztunk — tök jó volt, hogy nem kellett taxira vadászgatni, de hát olyan jó helyen lakunk, hogy villamossal, pláne Szilveszter éjjel, biztosan gyorsan volt.

Viszonylag kényelmesen keltünk fel, én perce kicsit korábban, olvasgattam, játszogattam, aztán átmentünk Édesanyámhoz lencselevest enni, aztán elindultunk hazafelé, de azért oda és nem a moziba, mert éreztem, hogy már megint rajtam van a téli lustaság. Otthon bekuckóztam a nemrég a halálból visszatért, legalább 35 éves poliészter pléd alá, ahonnan aztán csak West Winget meg gesztenyepürét enni voltam hajlandó előmászni. Még próbáltunk olvasni valamit, de aztán Zsófinak megcsörrent a telefonja, és amíg ő Frutylikával beszélt, addig én durván bealudtam.

Ragacsos aggyal ébredtem, abban a biztos tudatban, hogy engem innen már ki nem robbant senki: eszem majd valamit, esetleg ázok egyet a kádban, de alapvetően én már az ágyé vagyok aznap estére. Kedves feleségem erre persze halálos pánikba esett, január elseje van, aktívnak kell lenni és hemzsegni kell, nem lehet, hogy egyszer csak átváltozzunk lajhárrá! Menjünk moziba, fitnesszbe, sétáljunk a Margitszigeten, sőt, ha egy mód van rá, mindezt egyszerre. Éreztem, hogy ide valami kompromisszum kell, úgyhogy bedobtam, jógázzunk egyet valami videójóga oldalra. Kétszer már csináltunk ilyesmit, és egészen jó bevált. És lőn: magamra imádkoztam a futónadrágomat, kerestünk egy 50 perces, challenging beginner stretch jóga gyakorlatsort és áttoltuk magunkat rajta.

Rohadt egy érzés volt, főleg az eleje, de azért csináltam minden erőmmel: úgyhogy aztán, valahol a Padlót Nyaló Kutya póz körül azt vettem észre, hogy végül is ébren vagyok. Viszonylagos szellemi fittség közepette tódultunk ki vacsorázni, aztán kivettünk a UPC-től egy dán krimit, a Palackostát. A második részét már láttuk a trilógiának, ez volt a harmadik, nem mondom, hogy ez lesz a legnagyobb újdonság, amit az évben látni fogok, de azért egészen nézhető volt. A sorozatban egyértelműen a gyönyörű képeket és átvezetéseket szeretem a legjobban, meg aztán, hogy nem tocsog úgy a vérben, mint a többi viking krimi.

Amikor kikapcsoltam a Filmtárat, észrevettem, hogy egy Bruce Willis film megy, a Looper — na, ez viszont egy totális marhaság volt, de valahogy nem tudtam nem odanézni. Szerencsére a fele ekkorra már lement, én meg azon meditáltam végig, Bruce Willisnek miért nem volt elég a 12 majom időutazós kriminek.

Ma már mehettem dolgozni, még 20 nap az Avisnél. Igyekszem kiélvezni a service industry-ban töltött utolsó napjaimat.