Boarding előtt

Trychydts | | | 2016., szeptember 30., 20:27 | | | Kategóriák:

— Eljöttünk a világ végére — mondja a feleségem és értem, mire gondol. Egyik oldalon végtelenbe nyúló mező, az itteni, nagyon tipikus, lapos kaktuszokkal, a másik oldalon lyukasra-tekervényesre erodált mészkövet csapkodnak a hullámok. Utána pedig csak a tenger. Nemrég hagytuk el a tonhalfeldolgozó romjait — a Vendicari nemzeti park valódi paradicsom azoknak, akik egy kis poszt-apokaliptikus természet-élményre vágynak. Vécé sincs az egész területen, szóval a látogatás ideje természetes módon limitált — belépőjegy ugyanakkor nincsen.

Városnézés helyett választottuk ezt a programot — végül is nagyon megérte, mert Szicíliának erre a természeti arcára valahogy kevesebb idő jutott eddig. Az utolsó délutánunkat így erre szánjuk, tényleg merő zen-életérzés — első sorban persze csak addig, amíg fel nem vetődik a kérdés, jobbra vagy balra kell-e fordulni a tökegyforma, tengerparti nádasban húzódó ösvényeken. De aztán túléljük a dolgot.

Isten háta mögötti, mezőgazdasági területek között húzódó kis dűlőútra vezet minket Zsuzsi, hű GPS-ünk: így ebből is kapunk egy kis kóstolót: végtelenbe nyúló üvegházmezők, utána pedig kőfallal elválasztott gyümölcsösök, kilométereken keresztül. Mire kikeveredünk innen, már nincs is sok időnk hátra, csak egy utolsó vacsorára Ortigiában.

Most pedig itt ülünk a Fiumicino reptéren és várjuk, hogy jöjjünk értünk az utolsó repülőgép, ami hazavisz bennünket. Direkt kevés cuccal jöttünk (persze már aki: a feleségem bőröndje 18, az enyém 11 kilós volt a pesti mérlegelésen), de azért az csak a feleségem megnyerő modorának köszönhető, hogy nem kell plusz díjat fizetni a visszafelé már összesen 47 kilónyi feladott poggyászunkért. A különbözetet elsősorban a magunkkal hozott gasztronómiai mementók jelentik — bár a lelkiismeretem legalább annyiban tiszta, hogy 2-3 kilónyi bazaltot és egy kis vulkanikus hamut is elraktam még Linguaglossában.

Csodálatos volt ez a tizenkét nap, nagyon sokat adott nekünk — tökéletes befejezése volt ez a hathetes Zsófi & Márk esküvői fesztiválszezonnak. Sokat láttunk, amire jó lesz visszagondolni; én pedig megnyugodva vehetem tudomásul, hogy Szicíliában éppen annyira szeretem a feleségemet, mint odahaza.