Anno még a kilencvenes években nagyon gondolkodtam rajta, hogy belevágok a Magic, the Gatheringbe — aztán végül nem tettem, gondoltam, ki játszana velem, ahhoz meg túl drága, hogy álljon a polcon. Aztán pár hete eszembe jutott, hogy fura dolog lenne, ha pont ezt a játékot nem lehetne online játszani: és lehet. Ez egy elég összetett kártyajáték, amiben mindenki a saját maga által összeállított paklival játszik — ugyanakkor nem csak a jó pakli a fontos, hanem a játékon belüli taktika is.

Kicsit edzettem a számítógép elleni verzióval, de aztán elég hamar váltottam élesbe és elkezdtem építeni a saját kollekciómat, igyekszem utánaolvasni a jó stratégiáknak, meg persze igyekszem tanulni minden meccsből. Most jutottam el oda, hogy megvan az első saját paklim, amivel a kezdő pályán 50%-ban nagyobb arányban szoktam nyerni. (Persze aki nem ismeri a játékot, annak leginkább a hangulat miatt érdemes megnéznie.)

Konkrétan ma reggel éreztem azt, hogy lehet, hogy mér ildomosabb lenne egyel magasabb fokozaton próbálkoznom: a kezdők között is egy abszolút kezdő sráccal (?) akadtam össze, akinek szemlátomást fogalma sem volt arról, hogyan tudna a játék menetén változtatni, rögtön kijátszotta a jó lapjait és felélte az erőforrásait, úgyhogy aztán már nem igazán volt lehetősége arra, hogy egyáltalán bármit is fordítson a dolgok menetén.

Hétvégén viszont volt egy olyan meccsem, ugyanebben a kategóriában, amire szerintem még nagyon sokáig fogok emlegetni. Fejenként 25 perc időnk volt (az nyert, aki először ér el két győzelmet, szóval két vagy három kör volt a játék). A második kör végén, az utolsó fordulóra 1 percem maradt, minden végiggondolnivalóval, pakolgatással, kártyaelforgatással együtt. Tudtam, ha ebben a fordulóban nem nyerek, a következőt aligha érem meg és ha mégis, időm nem lesz már kijátszani a lapjaimat. Végül kb. 30 másodpercnyi idővel nyertem egy iszonyatosan nehéz meccs után. Még gratulált is nekem az ellenfelem, a paklimat meg a stratégiámat is megdicsérte. Az a ritka alkalom volt, amikor sikerült egy velem pontosan egy szinten levő játékossal szembekerülnöm, aki viszont egy radikálisan más stratégiát választott, mint én.

Mondanom sem kell, azóta újult erővel vetettem magam az olvasgatásba.