Jaj mennyit főztem

Trychydts | | | 2014., január 03., 2:23 | | |

Ha igazán vissza akarunk menni a sütés-főzés kezdetéig, akkor talán a szokásos évi kekszfesztiválról kellene mesélnünk. De ez csak egy amolyan laza ujjgyakorlat volt ahhoz a főzési maratonhoz képest, amit december 24-től futottunk le. Maradjunk annyiban, hogy sütöttünk pár száz kekszet, amit aztán boldogan falt mindenki, többek között az exfőnököm is, akinek szintén utána dobtam egy dobozzal, mielőtt elrohant volna szülni.

Valami igazán ünnepit akartam az asztalra tenni, szóval a fejembe vettem, hogy lesz kétféle csirke: narancsos-rozmaringos meg egy kis chillis-csípős kis vadulás. Nicoline főzi a pikáns levest, készíti az előételt meg a köreteket, én meg majd bedobok egy igazi amerikai pudingot a köztudatba, abból baj nem lehet. Persze kicsit soknak tűnt 3 kiló csirke három embernek, de hát gondoltam, jönnek még vendégek, többek között Nicoline szüleit látjuk majd vendégül másnap ebédre, szóval jól jön az majd. Vettem egy egynyolcvanas karajt is, hogy ne fogyjunk ki a sütnivalóból szorult helyzet esetén.

Tényleg frankón sikerült minden, Nicoline vett kézműves bort, szilvás levest ettünk levesnek, kacsamáj-pástétomot előételnek, amihez (a rozmaringos és a csípős csirke plusz a puding mellett) a rozskenyeret is én sütöttem. Maradt persze másnapi ebédrevaló is rendesen, plusz Nicoline szülei önérzetesen átvették a főzést a következő másfél napra. 25-én kiderült, hogy apámmal 27-én találkozunk, nem akartunk több napos maradékot eléjük vetni, kiástam hát a mélyhűtőből a karajt és nekiálltam a cideres receptnek. Egész jó lett ez is, desszerttel szerencsére nem kellett vacakolni, akkor már volt karácsonyi sütink bőven. Fújtunk egyet, majd nekiláttunk receptet keresgélni, mert pár héttel ezelőtt könnyelműen bevállaltuk, hogy mi főzünk majd egy hétfős társaságnak két ünnep között, az immár tradicionális karácsonyi fiatal felnőtt fesztiválra.

Receptet végül nem találtunk, de az egyik elég jól nézett ki ahhoz, hogy inspirációul szolgáljon. Így bőrös karaj helyett bőr nélküli karajt vettünk (amit begöngyöltem backonbe); black-eyed bean helyett vettünk fehér és vörös babot; chorizo kolbász helyett békési lángolt kolbászt; kis rozmaringágacskák helyett karvastagságú botot Nicoline-ék rozmaringfájáról, amiről lecsipkedtem a leveleket; piros, sárga és zöld chilli helyett csak pirosat — ami nem gáz, mert mint kiderült, Juci nem bírja a csípőset.

Csak odavetőleg jegyzem meg, hogy kb. másfél kiló rizst főztem meg, amit Nicoline méltánytalanul üldöz — így viszont komoly elégtételt jelentett, hogy mindig igen jelentős mennyiségek fogytak belőle.

Azt gondoltam, ezzel 2013-ra be is fejeztem a főzést, de a szilveszteri buli előtti nálunk melegítés elmaradt, viszont felvetődött az igény egy kétfős vacsorára. Úgyhogy még összedobtam egy fügés-kolbászos-paradicsomos tésztát.

Szerencsére december 30-án megérkezett az All You Can Move sportpassom.