Most egy évig alig blogoltam szavakban, viszont végképp feladtam a digitális fotózást, aminek mulatságos következményeként több képet posztoltam a blogomba, mint eddig valaha. Pár ezer kattintás mindenképpen megvolt ebben az évben, ami elég horribilis szám, főleg, ha azt vesszük, hogy minden egyes kattintáshoz meg kell venni a filmet is. De egyszerűen imádom ezt az analóg világot, hacsak nem jön valami katasztrófa, most egy jó darabig ebben fogom jól érezni magam. Mi több, az analóg valóság egyre jobban beszüremkedik az életembe: egyre többet írok kézzel (mindkét nyaralásról készült kézzel írott napló), írógéppel, és fényképeket is rendszeresen nyomtatok. Anno bezzeg csak röhögtem, amikor kiderült, az Epsonnak fotónyomtató funkcionalitása is is. Viszont megint elkezdtem cikkeket írni, a Lomography ráadásul nem is fizet rosszul — feltéve, ha az ember szeret a Lomographytól vásárolni. Karácsonykor pedig Nicoline fája alatt is landolt egy La Sardina DIY; úgyhogy most már arra is van esély, hogy jövőre már kettőnk képeivel lesz tele a kézzel írott „útiblog”.

Év vége felé a modellfotós énemet is sikerült felébresztenem; sikerült összehoznom néhány egészen tisztességes kültéri sorozatot (bár itt azért még nagyon bőven van hová fejlődni), és ismét rendszeresen fordulok meg stúdióban. Ha minden jól megy, alig két hét, és hamarosan ismét egy hollywoodi portrén fogok sürgölődni, Nicoline-nal pedig két fotós projekten is elkezdtünk dolgozni, mind a kettő összetettebb és komplexebb, mint eddig bármi, amit fotósként csináltam. Úgyhogy ilyen szempontból mindenképpen izgatottan várom az új évet.

Életemet nyilván nagyban meghatározta a multinacionális melóm, ami idén annyiban is multinacionális volt, hogy három amerikai államban is megfordultam, inges yuppie-ként tárgyalgatva az ügyfeleimmel. Nem is olyan régen még egy jópofa viccnek volt tűnne, hogy én majd ilyesmit fogok csinálni, hogy képes leszek mexikóiakkal logisztikai kérdésekről érdemben vitatkozni egy határmenti texasi településen. Sikerült hosszasabban együtt dolgoznom V-vel is, aki egy adu ász gurunak számít nálunk. Brutálisan intenzív élmény volt szakmailag, nagyon-nagyon picinek éreztem magam közben, nagyon-nagyon nyilvánvaló lett, mennyire sokat nem tudok még ahhoz képest, amit véletlenül igen — ugyanakkor az éves szakmai tapasztalatom több mint felét ebből a projektből csipegettem össze. Talán a személyes kapcsolataim is szofisztikáltabbak lettek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Persze van, ami sosem változik: Böbével most már több, mint egy éve vacsorázunk 16:30-kor, hacsak közbe nem jön valami meeting vagy sürgős issue, akkor egy svájci óramű pontosságával. Bolyóval pedig belekezdtem egy komolynak kinéző, intellektuálisan csiklandozó, és sok közös reggelizést magával vonó kreatív projektbe, ami ugyan csak 2013-tól megy élesbe, de amit eddig tettünk az előkészületek jegyében, azt is nagyon imádtam. Végre nem leszek teljesen hülye, ha filmekről lesz szó.

Eltört a bordám, így idén kevesebbet bicikliztem, mint tavaly, de alapvetően megmaradtam bringásnak, azzal megyek mindenhová. A bringaszerelésben szerzett tapasztalataim megkoronázásaként összeraktam életem első saját bringáját úgy, hogy kezdetben csak a váz volt meg; mindent én csavartam a helyére, nagy boldogan búcsút intettem az ékes hajtómű koncepciójának és iszonyatos kínok árán, de sikerült beszenvednem egy ipari csapágyat a vázamba. Végre van normális, nagy teljesítményű Cateye-lámpám, és a Kryptonite küldött nekem egy ingyen integrált záras láncot, amihez már valóban tudok pótkulcsot rendelni.

Lelkes koncertlátogató is lettem, több Anna and the Barbies koncerten is ott voltam, beleértve a lemezbemutató koncertet is.

Sokat utaztunk, voltunk Horvátországban, Grazban és a Balatonnál. Bristol idén megint kimaradt, az viszont elég biztosnak látszik, hogy jövőre megint átsétálok a Suspension Bride-en.

Olvasni sajnos nem olvastam annyit, amennyit kellett volna. A szervezetem kivetette magából a Trónok harcát, élménynek a legnagyobb egyértelműen a Kicsi Lili volt. Elég sok filmet megnéztem, de erről máshol írok majd.

Bár elég jó és érdekes év volt, jövőre azért másképpen csinálnék ezt-azt. Mindenképpen többet szeretnék olvasni és írni, és az időmet is úgy kéne majd beosztanom, hogy többet foglalkozzak azokkal az emberekkel, akikkel most nem töltöttem annyi időt, mint amennyit szerettem volna.