Karácsonyi meditálgatás

Trychydts | | | 2011., december 29., 14:39 | | |

Viszonylag jó érzékkel döntöttem úgy, hogy a két ünnep között is dolgozni fogok. Nyilván volt benne szerepe annak is, hogy Liz viszonylag hamar lestoppolta magának a szabit, de arra is számítottam, hogy ilyenkor azért mindenhol sokkal csendesebb az üzletmenet. És valóban: a csapat fele van csak benn, a munka java része rutinfeladat, illetve a nyilvántartások, reportok fésülgetése. Úgyhogy elég baráti, családias hangulatban telik az idő, a főnökök is sokkal lazábbak, szóval igazi buli a munka. Persze aligha érezném így, ha nem szeretném eleve a munkámat.

Most jó rápihenni a pörgésre, ami jövő héten várható, amikor a kontaktjaim felébrednek téli álmukból. Az estéim is lazábbak — a nagy lazaság jegyében tegnapelőtt ránéztem az újévi fogadalmaimra. Nem sok minden teljesült — bár ez az év nem annyira a terveim kiteljesedéséről, mint inkább a váratlan fordulatokról szólt. Bringázni rutinosabban bringázom, már előfordul, hogy érzésre eltalálok egyik pontból a másikba és már nem tapadok túlságosan a BKV-járatok korábban megismert útvonalaihoz meg a főútvonalakhoz; ugyanakkor még mindig van jócskán hová fejlődnöm. Burkhardt szerencsére egészen jó állapotban van (sok eredeti alkatrésze már nincs), bicikli-szerelés terén szerintem most már számítok vérbeli bringásnak — a magamét is, Nicoline-ét is különösebb nehézségek nélkül tartom karban, és a nyáron Balunak is összedobtam egy biciklit; ahhoz képest, hogy egy éve még fogalmam sem volt arról, mi az, hogy kónusz meg hogy mi fán terem a hajtómű, itt mindenképpen megnyugtató látni az előrelépést.

Olvasni nem olvastam többet, és videózni sem kezdtem el — ebbe persze elég sok minden belejátszott. A szabadidőmnek egy egyáltalán nem elhanyagolható részre bickiliszerelésre ment el, közben kirúgtak a régi munkahelyemről, nem sok kedvem volt olvasni — utána pedig felvettek a mostanira, ahol folyamatos, szűnni nem
akaró kihívást jelent, hogy felvegyem a ritmust, illetve hogy megtanuljam mindazt, ami ahhoz kell, hogy igazán penge legyek. Fura, hogy ennyit kell tanulni, hogy még így valamivel több után is mennyire egyértelműen kezdőnek számítok — nem is tudom, mikor volt részem utoljára ilyesmiben. Talán amikor a Mester elkezdett beavatni az olvasószerkesztés rejtelmeibe, még a kilencvenes évek végén.

Újra elkezdtem viszont fotózni — most megint valami úja kezdtem bele, bár már nagyon jó lenne az új stílust megpróbálni ötvözni némi modellfotózással. Ötletek már vannak, azt lenne jó valami koncepcióvá gyúrni, aztán időt meg modellt találni a kivitelezéshez.

Mozogni sem mozogtam többet, amit kifejezetten sajnálok, de elég nehéz lett volna még erre is rendszeresen időt találnom. A tervek szerint a jövő évem talán egy kicsit rendszeresebb lesz, majd akkor igyekszem ennek is helyet találni. Hasonló igaz a német nyelvtanulásra is.

Nem szerepelt a tervek között, mégis megláttam Párizst — azóta is vágyom oda vissza… talán jobban, mint Londonba!