Reader’s Log — P. G. Wodehouse: Mike

Trychydts | | | 2010., szeptember 20., 17:11 | | | Kategóriák: ,

(Elérhető a Project Gutenbergen.)

Talán a legjobb az lesz, ha férfiasan bevallom: nekem tetszett a regény. Az második része mondjuk szerintem mindenkinek tetszene, akinek tetszik Wodehouse, hiszen az voltaképpen a Mike és Psmith, egy köztudomásúan falrengetően humoros regény. Az első rész, amit később Mike at Wrykyn címen adtak ki, sokkal kevésbé klasszikus Wodehouse.

Ez az első rész sokkal kevésbé hordozza magán azokat az irodalmi stílusjegyeket, amiről Magyarországon Wodehouse-t ismerni szokás: az erős jellemkomikumot, a szédületesen őrült szituációkat, kevesebb a pattanásig feszített, majd briliáns feloldásba torkolló jelenet is. Sokkal inkább emlékeztet egy klasszikus ifjúsági regényre, mint bármi, amit eddig a szerzőtől olvastam: vannak benne érdekes karakterek, közepesen kemény súrlódások, fontos szerephez jut a főhős jellemfejlődése is, amennyiben megtanulja, milyen is a bentlakásos iskolák sajátos morálja, és persze megtanul krikettezni is. Ahhoz képest, hogy csak nagyon nagy vonalakban van gőzöm arról, mik is a krikett szabályai, engem ugyanúgy szórakoztatnak a krikettmeccsek leírásai, ahogy a sorfordító golfmeccs leírását is élveztem a Goldfingerben. Lehet, hogy más nem így van ezzel, nekik például nem érdemes túlzott reményekkel nekivágni a könyvnek.

A másik dolog, ami nekem kifejezetten érdekes volt, hogy megjelenik egy Psmith-előfutár is, Mike felsős szobatársa, Wyatt személyében. Az ő finoman mesterkélt, elegáns beszólásai igen sokat dobnak a történeten.