(Európa Kiadó, 1988.)

Ezzel a kötettel kezdtem az ismerkedést a szerzővel. Tizenhét évvel ezelőtt, vitorlástáborban egy srác addig ajánlgatta, hogy olvas belőle, amíg végül igent mondtam, aztán nemsokára fetrengtem a röhögéstől. Nemsokára be is szerzetem az Eszed tokját meg a Veszett ernyő nyelét, de az mindeddig nem került elém, most pedig meguntam a sok vacakolást és megrendeltem a Vaterán.

Sok írnivaló nincs róla, ellentétben a mostanában megjelenő Kishon-kiadásokkal, régebben az Európa nem tematikusan, hanem vegyesfelvágott-jelleggel adta ki a humoreszkeket. Sajnos a kötetek közül így elég sok az átfedés, kevés írás van, ami egyetlen másik kötetben sincs meg benne. Ugyanakkor ami mégis hiányzott eddig, azok hiányoztak a legjobban — például a tyúktenyésztés városi talajon vagy pár gyereknevelésről szóló írás.

Nosztalgiának meg mindenképpen klassz volt.