(Én az Amazonon vettem.)

Mint olyasvalaki, aki kis jóindulattal akár feminista filozófusnak is mondhatja magát, és aki maga is szívesen csinál olyan képeket, amik nem állnak messze a pin-up filozófiájától nyilván abszolút lelkesedéssel vetettem rá magam a könyvre, amely a pin-up feminista értelmezését, történetének feminista szemszögből való bemutatását ígéri. Nem volt egy semmi intellektuális kaland, gyorsolvasási képességeim is abszolút cserben hagytak, részben az elképesztően komplex gondolatmenetek, részben azon elképesztően magas szintű angolság miatt, amelyen a könyv íródott.

A könyv elképesztő alapossággal veszi végig a pin-up vagy kicsit tágabb értelemben véve a nőábrázolások popkulturális történetét. Részben konkrét példák sokaságát ismerhetjük meg, részben pedig egy lenyűgözően tág társadalmi-gazdasági-kulturális kontextust is kapunk hozzá, amelynek révén a képeket el tudjuk helyezni saját történelmi ismereteink között. Ehhez jönnek még hozzá a feminizmus történetére való folyamatos utalások: itt már talán érzékelhető, miért mondom, hogy nem volt egy könnyed olvasmány.

Persze már a témafelvetés sem tűnik egyszerűnek, hiszen első pillantásra kevés olyan műfaj van, amelyik jobban tükrözné a nőkről alkotott sztereotípiákat, mint a pin-up. Radikális (vagyis intellektuális igénytelen) feministák radikálisan el is utasítják az egészet, úgy ahogy van: számukra ezek a képek maximum arra érdemesek, hogy gyalázkodó megjegyzések kíséretében elégessék őket. (Aki szerint viccelek, azok kedvéért felidézem, hogy vannak olyanok is, akik a diskurzus kedvéért sem képesek elviselni a diskurzus témájául szolgáló szexista képeket a női előadó prezentációjában.) Ehhez képest Maria Elena Buszek hajlandó a kulisszák mögé nézni, ahol egy sokkal dinamikusabb kép tárul a szemünk elé. Ha megvizsgáljuk, hogy ténylegesen kik azok, akik a pin-up-okon szerepelnek, akkor láthatjuk, hogy sokszor olyan nők, akik éppen ezen a módon képesek (saját javukra) radikálisan átértelmezni a női szerepeket. Persze ennek rendszerint rögtön megszületik az ellenkultúrája is, de aztán rendszerint arra is születnek újabb válaszok — egészen napjainkig, amikor is, ha feministának lenni nem is mindig egy kényelmes pozíció, de legalább nem is csak egy keveseknek megadatott lehetőség. A feminizmus legújabb generációjának képviselői szerint a nők szexuális öndefiníciója hasznos és a női egyenjogúságtól elválaszthatatlan dolog. A könyv történelmi ismertetésen túl maga is igyekszik ehhez a diskurzushoz hozzájárulni.

Két negatívum sajnos eléggé megnehezíti a könyv megértését. Az egyik, hogy meglepő módon nagyon kevés benne a kép; pontosabban a hivatkozott fotóknak, rajzoknak csak egy töredéke van benne a könyvben. A többi esetben a szerző bekezdésnyi hosszúságú leírásaira kell hagyatkoznunk, ami azért messze nem ugyanaz. A másik, hogy a majd’ száz oldal hosszúságú jegyzetanyag nem láb- hanem végjegyzetként lett a könyvbe illesztve. Így választhatunk az irritáló ide-oda lapozgatás vagy a jegyzetek figyelmen kívül hagyása között.

Ennek ellenére egy hihetetlenül igényes és eredeti könyvről van szó, a filozófiának abból a fajtájából, amelyik a valódi, körülöttünk zajló életről szól.