Reader’s Log — G. K. Chesterton: The Napoleon of Notting Hill

Trychydts | | | 2010., május 10., 12:48 | | |

(Elérhető a Project Gutenbergen.)

Chesterton 1904-ben írott regényében 1984-et írnak; London mégsem változott sokat nyolcvan év alatt. Az embereknek elegük lett a folyamatos változásokból, az állandó, sietős haladásból: feladják hát a demokráciát, visszatérnek a despotizmushoz, az uralkodót pedig sorsolással választják ki. Minden a legnagyobb rendben halad egészen addig, amíg egy rendíthetetlen tréfacsináló nem kerül sorra: aki elhatározza, hogy viccet csinál a modern világ eszményeiből, a hagyományaiból, a barátaiból és az emberi becsvágyból. London kerületeit szabad, független városoknak kiáltja ki, élükön közel teljhatalmú uralkodókkal — és hogy identitásproblémák se legyenek, saját népviseletet tervez minden kerületnek. Az igazán groteszk fordulat azonban csak ezután jön; valaki ugyanis elkezdi komolyan venni az új eszmét.

Szenzációsan megírt könyv, ragyogó, intellektuális humorral és lehelletfinom gúnnyal fűszerezve. Ráadásul a humor minden, csak nem öncélú: a felszín alatt nagyon is komoly gondolatok vannak függetlenségről, morálról, a társadalmi berendezkedés alapjairól. A szereplők nagyon plasztikusan megrajzoltak, választott szavaikban is összetéveszthetetlen egyéniségek.

A könyv a politikából és az üzletből éppen úgy gúnyt űz, mint a háborúból vagy úgy általában mindenféle, kollektív tevékenységre alapuló dologból. A regényben az egyéniség, az önállóság, a szellem szabadsága azok az értékek, amelyek sikert és/vagy lelki békét hozhatnak az embernek.