Édesanyámnak volt születésnapja, húgocskáméknál ünnepeltük a jeles eseményt. Nem tudtam ellenállni a csábításnak, és Karafiáth Orsolyát vettem édesanyámnak — ez a modern cigánykártya koncepció egy kicsit nagyanyámat is eszembe juttatta. Na meg Karafiáth Orsolya mégiscsak az, aki, gondoltam, ez mégiscsak meg kell, hogy feleljen egy ilyen lendületes fiatalasszonynak.

A szervezést tulajonképpen én iniciáltam, legalábbis én kezdtem meg a telefonos kanosszajárást, hogy mikor és hol legyen a hepaj. Nem volt egy könnyű feladat, de aztán végül csak egy moderátor vagy inkább egy telefonos kisasszony szerepét játszottam el, és összekapcsoltam a két hölgyet, hogy focizzák le a dolgot.

Christopher Prücsök merő izgalomban volt a szülinaptól, bár nagyon szerette volna, ha végül a tortát is ő kapja. Édesanyám azért elég liberális volt, hagyta, hogy beszálljon a gyertya-elfújásba, sőt, többször is újragyújtottuk neki a gyertyát. A császármorzsa-tortát amúgy a húgom állította össze, a komplex dietetikai igényeknek megfelelően tojás, liszt, víz, tej, cukor, élesztő, sütőpor és gyümölcsök felhasználása nélkül — ettől függetlenül nagyon is finom volt.

CP-vel viszont egész jól alakult a kapcsolatom, mármint persze a körülményekhez képest. Ahhoz képest, hogy az is előfordult, hogy elsírta magát, amikor leültem mellé a homokozóba, most kaptam ötöst jövet-menet, viszonylag normálisan tolerálta a jelenlétemet, sőt, egyszer-kétszer fel is emeltem. Igaz, nem dobáltam olyan lendülettel, mint a papa.

A kaja szintén a Kölök munkáját dicséri, remek, zamatos, hagymás marhahússal, friss, ropogós, trükkösen fűszerezett zöldsalátával és desszertként felszolgált sült krumplival. A ketchupos bödönt a húgom az ölemben, a törtfehér, pakisztáni, egyedi készítésű nadrágomra gondolta elhelyezni, amelyikbe végre megint beleférek. Hosszan tartó, átható, nem-emberi sikítással honoráltam a dolgot.