— Reggel szeretnék meghalni — mondja — minden olyan gyönyörű ilyenkor.

— Nos — válaszolod — ez a kívánságod még teljesülhet is, ha apád ingerlékeny vendéget hív éjszakára és nem figyelmezteti rátok jó előre.

— Jerome K. Jerome: Three Men on the Bummel

Én is szeretem a reggeleket, bár meghalni nem reggel szeretnék. Szerencsére jóval hamarabb ébredek, mint ahogy kellene, viszonylag simán kicsusszanok az ágyból. Engedve a nemrég támadt új szokásomnak, kimegyek kávét főzni — a reggeli hangulat megalapozásában amúgy a használt kávézacc illatának is elég jelentős szerepe van. Ahogy lögybölöm a vizet a kissé már lestrapált ketyerében, mindig édesapám jut eszembe; neki kezdődik most már legalább harminc éve a napja mindig kávéfőzéssel. Néha darálnom is kell a kávét, de egyelőre még túlságosan is sok van az innen-onnan kapott, minőségi darált kávékból ahhoz, hogy igazán rendszeresen használatba vegyem az internetről szervált, überretró keletnémet darálómat.

Fürödni is ilyenkor szoktam, ma reggel pl. a Cosmopolitant olvasgattam; megtudtam, hogy a retró hatású bikinik mellé egy igazi Cosmó lány legalább 5-6, két-három centi széles, legalább egy centi vastag műanyag karkötőt is hord. Állati praktikus viselet lehet a Balaton közepén — de hát ebből is látszik, hogy belőlem soha nem lesz igazi Cosmo-lány. A divatfotók azért ettől függetlenül érdekesek voltak, lassak kezd elhessegetődni bennem az az kezdő fotós előítélet, miszerint a direkt napfény nem alkalmas fotózásra. Például ilyen gyönyörű élfényeket előállítani még stúdióban is nehéz.

Visszatérve a reggelek romantikájára, néha edzeni is szoktam, de mivel most esik az eső, ezért ettől eltekintünk. Mindenesetre klassz, hogy még egy másfél órás program is belefér az életembe munkába indulás előtt. Amikor hazafelé ballagok a pályáról, még egészen hihetetlennek hat, hogy nemsokára alkalmazottnak öltözve fogok elhúzni a metró irányába. Rendszerint éppen jön a busz is, de hát rövidnadrágban és nyúzos pólóban mégsem állíthatok be az irodába — most arról az apróságról nem is beszélek, hogy a belépőkártyám sem lenne nálam. Bár az üzemeltetési felelős már szeret és ismer annyira, hogy ne problémázzon, ha kártya nélkül állítok be a melóhelyre.