Kathy már csak nevet rajtam, miközben megértően simogatja a buksi fejemet. Már megint ott tartok, hogy Linux-fórumokat olvasgatok, cikkeket turkálok fel valami teljesen hétköznapi dolog eléréséhez, nevesül, hogy a modem, amit eddig csak bedugtam és működött, most valahogy magára találjon. Ez az, amit szerintem soha nem fogok megérteni, hogy miért kell ez, miért nem lehet, hogy valami egyszerűen működjön vagy ha nem akkor ne a sötétben kelljen ezer irányba tapogatni, hanem legyen egy normális diagnosztikai protokoll. Ráadásul a magyar fórumok sem nem segítenek, se nem érthetőek, amit keveset megértettem a problémámból, azt azért tudom, mert tudok angolul. Azt hiszem ez az, ami miatt a Linux mégiscsak egy geek játékszer marad még egy darabig. Minden működik, kivéve, amikor nem, mert akkor sötétség van, reménytelenség, huszonötezer féle megoldás a huszonötezer verzióra, ami kijött az elmúlt két évben, de nekem nyilván valami speciális problémám van, ami egy huszonötezer-egyedik megoldást generál majd, ha egyáltalán.

A legirritálóbb a dologban az, hogy én nem lennék rest fizetni sem a működő megoldásért és majdnem mindegy nekem, hogy az oprendszerért fizetek vagy a supportért. De Magyarországon persze ez sincs, pláne nem felelős formában. (Aki vitte már a számítógépét szervizbe, az tudja, miről beszélek.) Persze support alatt nem azt értem, hogy némi technoblablát kapok arra, hogy miért kell egy másik, tízezer forintokba kerülő eszközt megvennem, hanem azt, hogy bedugom a plug and play modememet és az plug and play modemkétn viselkedik, és nem pedig a beépített read-only drive tartalmát jeleníti meg (ami egyébként a Windowsos szoftvert tartalmazza). Úgyhogy nem arról van szó, hogy én ingyenesen szeretném azt, ami a Windowsnál pénzbe kerül; én egyszerűen használni szeretném a gépemet, anélkül, hogy arra menne el az időm, hogy keresek, keresek, keresek és keresek a fórumokban, inkompetens emberek sértegetéseit nyelem le, és azon görcsölök, hogy hogyan fogok nethez jutni legközelebb, amikor nem lesz működő wifi a közelemben, miközben havonta fizetek ezért a szolgáltatásért.

Ma voltam először egyedül Petiéknél, tulajdonképpen munkaügyben, de aztán kedvesen ottmarasztaltak még egy darabig. Petiékben azt szeretem, hogy bizonyos értelemben ők a legfelnőttebb ismerőseim. Ha más ismerőseimhez megyek (vagy haza) úgy érzem magam, mint amikor még fiatalkorunkban jártunk át egymáshoz vagy amikor meglátogattam valakit a koleszben. Petiék lakása részben édesanyám lakására emlékeztet, részben meg azokra a helyekre, ahová még gyerekként jártam családi programok keretében. Petiék úgy is viselkednek, mint a felnőttek, úgy beszélnek, mint a felnőttek, rend van a lakásukban, fényképek vannak a polcokon,  egy gyerek van a kisszobában. A gyerek amúgy hihetetlenül aranyos, csendes és szép. Amikor mentem el, bekukucskáltam hozzá, éppen aludt, és egy kicsit mocorgott álmában, épp csak egy nagyon kicsit helyezkedett, olyan nagyon szép és emberi gesztus volt. Peti állítólag megpróbálta neki megtanítani, hogy „Trychydts”, amit külön értékeltem. Igen nagy részben az akadálymentes honlapokról beszélgettünk, kaptam pár érdekes tippet — mindig érdekes látni, hogy azok az emberek, akikkel együtt kezdtem dolgozni a Nyúznál, azok mennyire kompetensek lettek egy-egy témában. Ráadásul Petit nem érdekli a Linux, 30 másodperc próbálkozás után képes volt feladni anno. Nehéz szavakba önteni, mennyire megnyugtatóan hat mindez az ember idegeire egy-egy szombat délutánon (ezúton is kösz mindenért), amely már így is túl volt telítve izgalmakkal.

Reggel ugye piacon voltam, ami persze nem akkora durranás, ráadásul most már abszolút rutinszerűen édesanyámmal vásárolok, így ha kifogyok az ötletekből, általában hozzá szoktam fordulni. A heti menü megtervezése rendszerint ott helyben történik meg, én meg igyekszem úgy rendezni a dolgokat, hogy lehetőleg ne mindig ugyanazt együk. Kifejezetten újítani viszonylag ritkán szoktam, de most azért már van akkora repertoárunk, hogy csak két-háromhavonta rotálódjanak a melósabb dolgok. (Kathy pl. elég gyakran eszik morzsás-tejfölös valamit de ez aligha számít jobban, mint az én sajtom. Baluék meg elég jól rászoktattak az alma-sajt kombináció fogyasztására, sőt, a póréhagymára is.) Előtte-utána megszereltem édesanyám DVD-lejátszóját, mert nem volt rajta hang; feltelepítettem egy DVD lejátszót a laptopjára is, mert a Media Player ugyebár nem játszik le DVD-t automatikusan. (Íme egy példa arra, hogy működik a Windows. Van egy hibaüzenet, az ember rákeres, feltesz egy programot és működik minden. A felteendő programokból meg válogatni lehet, nem nagyítóval keresgélni.)

Utána hazajöttem, épp csak szusszantam egy kicsit, felpumpáltam a vérnyomásomat a Linuxszal, ilyenek, aztán húztam Petiékhez, akiktől nagyon békés és kiegyensúlyozott állapotban mentem tovább az Europarkba, Kathyvel összefutni. Kathy extravagáns, ferdre frufruval fogadott, szerintem egészen jól áll neki. Lezavartuk legfontosabb bevásárlásaimat, majd a héten negyedszer is egy hídon mentem haza. Este valami hihetetlenül bekómáltam, kábé éfélig aludtam, ezért kukorékolok ilyen későn. Csak annyi időre keltem fel, hogy begyűjtsem legfontosabb kudarcélményeimet Linux-ügyben.

Jó éjszakát, én mára unmountolom magam.