Az embernek addig kéne aludnia, amíg sötét van. Na, tessék… itt arcoskodtam még két hete, hogy mekkora király vagyok hogy fél kilencnél tovább nem alszom még vasárnap reggel sem, aztán ahogy beköszönt a hideg, és a sötét rögtön téli álmot alszom. De ahogy látom körülöttem az emberek jó része…

Függőség. Ha jól emlékszem múlt hétfőn kezdődött. Amikor lefújtam a port a több éve apától kapott Genius tabletemről, kezembe ragadtam a tollat, és onnantól nem volt megállás… először csak Try kért meg rá, hogy rajzoljak le egy szerepjátékos helyszínt. Varázstoll, mert valahogy végre egyensúlyt érzek az univezumban azzal, hogy a balkezességem végre összeegyeztethető lett az egér fogalmával. Jobb kézben az original egér, balkézben a tablet. Mintha zongorázna az ember, de éppen megfelelő. Az ügyesebbik, azaz a balkezem rajzol, a jobb kezem pedig kezeli az ügyességet nélkülöző funkciókat. Zseniális munka volt, bárki is találta fel!

Ez úgy szokott működni hogy a fejembe veszem, hogy márpedig én 3d hatású karaktereket akarok rajzolni (mégpedig a szerepjátékos karaktereinket), akkor elkezdek neten nézelődni amíg megfelelő mennyiségű photoshop tutorialon át nem rágom magam, hogy úgy érzem nekem is menni fog ez. Először csak pislogok, végül győz a vágy hogy én is szépen tudjak rajzolni, és belevágok. Aztán felbuzdulok a kezdeti sikereket, és jön a gyakorlás. Sok sok gyakorlás. Ami nem nehéz, tekintetbe véve hogy minimum 7 karakteren biztosan keresztül kell magam rágni. De ha esetleg végeznék velük, még mindig van végtelen számú nem játékos karakter is. Szóval karaktereket rajzolok, és piszkosul élvezem. Néha megküzdök az egyre gyakrabban előtörő fejfájással, a melóhelyen meg nincs munka, úgyhogy élek a széletvásznú állati nagy monitor adta lehetőséggel. Majd mutatok rajzokat is. Egyelőre épp a bátortalan fázisban vagyok, de még ajnároz pár ember, és tuti elmúlik :).