Ti éltek álomvilágban? Szerintetek most hol van a táskám a szerepjátékos cuccaimmal és a tolltartómmal? És tudjátok, mennyire fárasztó NEM azon gondolkozni, hogy épp mikor milyen kameraállásból kéne venni az életemet? Tudjátok, mennyire rombolja a szociális kapcsolatokat az, hogy egy filmről vérre menő vitát tudok folytatni? A múltkor meg fennakadtam egy spamszűrőn, mert azt kérdezte, milyen nap van.

Ha nem foglalkozom folyamatosan egy fontos dologgal, akkor meg rögtön elfelejtek mindent. Egyszer eljátszottam, hogy felszálltam egy metróra egy megállóra, de kettőt mentem vele. Aztán felszálltam a másik irányba, és megint mentem kettőt. Aztán úgy döntöttem, hogy jobb lesz koncentrálni a leszállásra az egész út alatt, és akkor sikerrel jártam. Az első barátnőmmel esett meg, hogy felhívott, találkozót beszéltünk meg, aztán csodálkozott, hogy miért nem mentem el. „Milyen találkozóra?” Fel se tűnt, hogy minden nap találkoztunk, csak aznap nem.

Egyébként a könyvelő teljesen tipikus munka olyanoknak, akik álomvilágban élnek.