Rajzolgatunk

Trychydts | | | 2009., szeptember 28., 18:44 | | |

Tényleg elég vicces dolog volt ez a rajzolás. Kathy hazajött, és elkezdett lelkendezni, hogy milyen frankó volt a suli, meg hogy kockát kellett rajzolni, és hogy milyen érdekes, de van, akinek még egy kocka lerajzolása is problémát jelent. Jelentkeztem, hogy én is ebbe a táborba tartozom, lehet röhögni. Tényleg nem tudok rajzolni, híres is vagyok rá, hogy mennyire nem — egészen elemi szemléleti ismereteim hiányoznak, konkrétan fogalmam sincs, hogy amit látok, azt hogyan lehetne elemi egységekre lebontani. Régen, amikor még rá lehetett venni arra, hogy Activityzzek, akkor szabályosan rettegtem attól, hogy majd rajzolós mezőbe lépek — mert a csapatom tagjai egyszerűen képtelenek voltak kitalálni, mit próbálok meg megörökíteni.

Vonalbéka

Szerintem aránylag kevesen lehetnek, akik a fenti rajzból felismernek egy békát — jelezném azonban, hogy ez az alkotés már a rajzolás magasiskoláját jelenti a számomra. Kathy ugyanis megtanított egy pár dologra. Ez tehát egy egészen kiforrott gyakorlási folyamat végredménye. Megértettem, hogyan lehet behajlított hátsó végtagot rajzolni, plusz elérve kb. az ókori Egyiptom szintjére, megismerkedtem a takarás fogalmával. Tehát hogy a térbeliség ábrázolásának az egyik legjobb módja az, ha vannak dolgok, amik előrébb vannak, vannak, amik hátrébb. Jelzem, hogy ezt az ábrát a vasárnapi, tíz órás szerepjátékban már hasznosítani is tudtam! Senki sem mondhatja tehát, hogy a Kathy biztosította képzés nem eléggé gyakorlatorientált.

beolvasás0001

A macskarajzolás alapelveit például szélvészsebességgel értettem meg — immáron nem négy láb lóg le ugyanazon az oldalon, hanem megtanultam, hogyan lehet egészen elfogadhatóan érzékeltetni, hogy bizonyos lábak a „túlsó” oldalon vannak. Kathy itt konstatálta egyébként, hogy milyen érdekes, hogy ha én leteszem egyszer a ceruzát, akkor csak húzom, húzom a vonalat, de nem emelem fel, nem kis, apró vonalak összessége a rajzom, mint nála, hanem az alapot egy giga-vonal képezi.

Vonalcsiga

Csigát rajzolni mindig is tudam, Kathy mentorsága itt csak ahhoz a különben egészen alapvető felismeréshez kellett, hogy a csiga rendszerint nem csak kifolyik előre a házából, hanem farka is van. Ezt leszámítva viszonylag elégedett vagyok az eredménnyel — noha ez még mindig nem az a rajzfilm-realizmus, amivel az iskolában Kathy alkotott csigát az én fenti békám átdolgozott változatához, de azt hiszem, ezt a rajzot még az unokaöcsém is minden nehézség nélkül felismerné.