Az édesanyámmal töltött nap után csak késő délután érek haza a piacról; most azonban nincs itt Kathy, hogy kipakolja az elemózsiát a szatyorból, mert Kathy ma nincsen sehol. Ő is családi programozni ment az ország egyik sarkába, így egyedül rendezkedek a hűtőben, hogy aztán nekikezdjek a gulyásleves-főzésnek. Ez képezi majd az e heti ellátmány gerincét, a hét második, az elsőnél sokkal kalandosabbnak ígérkező felében pedig fasírt eszünk majd. Fura így egyedül tevékenykedni, régen volt agglegény-életemre emlékeztet egy kicsit a dolog. Erőt is vett rajtam némi melankólia, amit az édesanyámtól hozott nosztalgia-kazetták hallgatása is megerősít egy kicsit.
Tegnap részt vettünk egy második körös szalonnasütésen Baluéknál, ezúttal nem utolsó, hanem első befutók voltunk, részt vehettünk egy kicsit az előkészületekben is. Szedhettem saját termésű paradicsomot is, de mivel az nem volt elég, átküldtek lopni egy keveset a szomszédba is. Megjegyzem amúgy, az utóbbi hónapokban elég sok időt töltöttem azzal, hogy megtanuljak finom paradicsomot szerválni magamnak a piacról, de ezeknél a kertben termett daraboknál finomabb, zamatosabb természetesen még soha nem akadt a kezemben. Kevés dolog van amúgy, amelyik olyan könnyed természetességgel tudná kísérni a lecsúszó szalonnát, mint a nyers, szobahőmérsékletű paradicsom.
Sajnos kissé korábban kellett lelépnünk, lévén, hogy Kathy ma hajnalban indult, és még normál tömegközlekedéssel szerettünk volna hazaérni. Ugyan többen is nagyon meghatóan szónokoltak az éjszakai közlekedés csodáiról, sajnos azonban annak idején magam is elég jelentékenyen megmerítkeztem ebben a műfajban. Még nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy elfelejthettem volna, micsoda iszonyatos tahók tudnak felbukkanni az utazóközönség tagjai között; a zsúfoltság és a tömeg pedig még finom modorú, ibolyaillatú emberek között sem esik nekem túlzottan jól, nehogy abban, a tömény sör- bor- és hányásszagban, ami számomra az átlag éjszakai busz atmoszféráját jellemzi.
Mindenestre a törekvés a minél előbbi lefekvésre már csak azért is indokolt volt, mivel Kathy a változatosság kedvéért rosszul emlékezett az indulási időpontjára, így jó egy órával kellett magát összekapnia, mint ahogy azt eredetileg tervezte.