Túladagolás

kzt | | | 2009., június 11., 9:09 | | |

Ezt a bejegyzést igazán nem akartam megírni. Nem sikerült.

Már biztos sokat írtam, hogy szeretem ha nyakig ülök a tennivalókban. Most is biztos így tennék, ha nem érezném azt hogy egy álomkóros manó és egy zombi keveréke vagyok. Ha a szemhéjamat rendesen kitudnám nyitni, és ha nem vizionálnék mindenfelé hatalmas puha francia ágyakat… biztos öregszem, de ez a hajnali háromig dolgozás bevallom fárasztó… de legalább hangulatos!

Jelenleg mindamellett hogy a magánéletben is pezseg az életünk, saját dolog is van elég, meg plusz munkában sincs hiány. A napjaim a következőképpen alakulnak mostanában: reggel nyolctól 8 órás melóhely, utána valamilyen családi, vagy baráti, vagy egyéb program (szülinap, bonbon készítés – aminek másnap zavarbaejtően nagy sikere van, RPG), aztán éjszakától hajnalig grafikai meló. Ez utóbbi két dolgot foglal magában: teljes arculatterv egy cégnek, és egy térkép rajzolása (ami nem piskóta).

Szóval tegnapi napom ennek fényében a következőképpen alakult: meló, onnan elkéredzkedem háromkor. Rohanok megbeszélésre, onnan rohanok haza (közben kiderül hogy otthon hagytam a kulcsom, hót ideg…). Otthon már szállingózik is a banda. Aztán négy órán keresztül halált megvető bátorsággal, és önfeláldozással többé kevésbé visszaverünk egy ork hordát, és azon dolgozunk hogy biztonságban tudjunk több száz embert. Este tíztől tizenegyig relaxáció, közben pótlom az ételhiányt, merthogy enni azt napközben elfelejtettem. Aztán átolvasom az 623 e-mailemet, amit kaptam, végül hajnali háromig szórólapot tervezek. Az eredménnyel többé kevésbé elégedett vagyok… az már más kérdés hogy a megrendelő milyen lesz. Mindenesetre a hajnali végeredmény meggyőz arról, hogy megérdemlem a pihenést. Lefekszem az új paplanomra, és egy pillanatig úgy érzem, ha most elalszom sosem kelek fel, mert elnyel az ágy.

Élvezem ám!