Csak némi helyzetjelentéssel szolgálnék.
Trychydts jelenleg azért blogol ritkán, mert elnyelte a sötét oldal. Éjszakánként vámpírként járja az utcákat, bárokat, villákat… Néha Malkavita, néha Ventrue, esetleg Gangrel… szeretne Toreador is lenni, de az jelen helyzetben nem igazán jelent opciót… de talán akkor a legviccesebb amikor Malkavita. Azon még én is sorozatban kacagtam. Szóval csak jelezni akartam hogy megfertőzte a sötét oldal. Még küzd benne az ember, és a vámpír…. talán hamarosan visszatér közénk. Vagy nem… (?)
Szerdán viszont sötétedés előtt még nem öltötte fel vámpír arcát, inkább a megszokott jó kalandmester bőrébe bújt. Viszont mi! Mi! Mi ütődött tökfejek! Mi! Hát nincs bennünk becsület? Hát nincs bennünk akaraterő? Kitartás? Lelkiismeret? Mi nevezzük magunkat katonáknak? Hősnek? Mi! Emberek százainak az élete múlt rajtunk, és csak mert tudat alatt mind a saját életünk akartunk menteni. Csak mert hittünk a látszatnak, közben belül mindenki érezte hogy valami nem klappol… csak ezért otthagytunk mindent. Csapot papot, csak mert azt mondták minden rendben lesz. Mi tudtuk hogy nem. Éreztük. Mégis eljöttünk. Ez egy életre megpecsételte a sorsom. Legalábbis az eset óta gyötör a lelkiismerefurdolás. Úgy érzem sok jót kell cselekednem ahhoz hogy megváltást nyerjek. Ha egyáltalán egy gnómélet elég lesz hozzá. A háború egy rettenetes dolog. Hiába nyertünk… annyi a veszteség… – a szerdai bénázás mindenkit letört. Azért volt pár jó pillanatunk a nagy pofára esés után, amíg a KM Axelt félrevonta, mi megvívtunk fárasztó harcunkat valami génmanipulált, vagy sugárfertőzött darázs-lószúnyog-éjjelilepkehibriddel. Végül egy csata keretében foglyul ejtettük, de előtte rámondtam egy varázslatot némi chemotoxxal… még mielőtt Axel és a KM visszatért volna, végignéztük ahogy hatni kezd a méreg, és szépen lassan veszti el a HP-it… Axel – a paladin – nem díjazta kínzásunkat.
Tegnap este is éreztem a sötét oldal közeledtét… miután Try felhívott nyolc körül hogy jön haza, az ég feketébe borult… csak a házakat világította vakítóan a nap. Hátborzongató…