Péntek esti romantika

Trychydts | | | 2009., június 07., 13:26 | | |

Pénteken billiárdozni voltunk Kathyvel.

Az úgy volt, hogy a menő üzletasszonynak elég sok programja adódott, én meg ugye itthon piszmogtam mindenfélével, miközben a vírusok bálteremnek használták a belső szerveimet, így a szokásosnál kevesebb időt töltöttünk együtt. Úgyhogy elhatároztuk, hogy péntek este csinálunk valamit, ha úgy adódik, hogy bírom a strapát.

Filmet nézni valahogy nem volt kedvem, aktivitásra vágytam meg mozgalmasságra, valami dögös programra, ami legalább egy pár napig emlékezetes marad. Némi hezitáció után elhatároztuk, hogy biliárdozni megyünk.

Régebben egy egész cikket rittyentettem arról, hogy a kettesben, férfi-nő közötti biliárd (angolabb és pontosabb nevén pool) milyen romantikus dolog tud lenni; az alkalom ugyanis a flörtölési-udvarlási lehetőségeknek elég széles skáláját adja. Persze, az utolsó tíz alkalommal, amikor játszottunk, akkor történetesen egy nagyságrenddel többen voltunk az ehhez szükséges kettes létszámnál. Így mindösszesen csak annyi jutott nekem az egészből, hogy sebzett lelkű leányzók lelkét ápolgathattam alkalmi jelleggel, akik azon lógatták az orrukat, hogy a társaság jelen vagy jelen nem levő tagjaira mennyire nem tudnak ráhajtani.

Ehhez képes most kettesben mentünk a West Endbe, tonikot gurigattam le, Kathy jeges ásványvizet, és tényleg remekül éreztük magunkat. Így, hogy egyedül játszottam, a taktikámat is egész jól tudtam alkalmazni — annyira legalábbis mindenképpen, hogy egy magabiztosnak nevezhető négy-nullás győzelmet is zsebre tehettem. Ráadásul tényleg előírásszerűen hangulatos volt minden, a hely atmoszférájával sem volt semmi gond. Oké, a West End nem az a festői barlang, mint mondjuk a Noiret, de a cucc elég jó minőségű és a tér is lényegesen tágasabb. Kathy pedig egyáltalán nem játszik rosszul, legalábbis hozzám képest nem, amit meg esetleg nélkülöznie kell technikában, azt bőven pótolja kedvességben és szellemességben. Asszem, ez tényleg jobb program volt, mint az otthoni lustálkodás.

Hazamenet még videojátékoztunk is egy sort — igaz, az automata az összes pénzünket elnyerte, de egy jóságos szerelő aztán kétszeresen fizette vissza, úgyhogy egészen sokáig helyt tudtunk állni a sötétség erőivel szemben.