Nálunk a 3-as fokozat a menő…

kzt | | | 2009., június 09., 15:02 | | |

Amióta ismerem Try-t nem igazán használt paplant. Megelégedett egy sima pléddel is. Aztán az évek során sikerült megértetnem vele, hogy a paplan jó dolog, és akkor el is mentünk az IKEA-ba hogy paplant szerezzünk neki, de a célnál valamilyen mondvacsinált ürüggyel visszatáncolt. Győzködött hogy nekem vegyünk paplant, ő beéri az én régimmel, de én ragaszkodtam a sajátomhoz. Ez tartott egészen tavaly decemberig, amikor mégis rájött hogy a paplan bizonyára jó dolog. Legalábbis melegebb és kényelmesebb mint egy pokróc. Második alkalommal is elblattyogtunk az IKEA-ba, hátha sikeresebb paplanszerző akció lesz mint az előző. Alapos válogatás, és átgondolás után egy puha, hármas melegségű paplan mellett döntött. Megvettük, hazavittük, behúztuk, és onnantól elszabadult a „pokol”. Mégpedig attól a pillanattól kezdve hogy először betakaróztam vele, mert épp az volt a kezem ügyében. És puha volt… olyan kényelmes… ha lehetett volna legszívesebben kicseréltem volna az enyémmel… erről viszont már lekéstem. Trynek volt egy új puha nagy paplanja, amit nagyon megszeretett, én pedig egyre fancsalibb képpel bámultam a sajátomat. Néha-néha sikerült elkunyerálnom tőle, de éreztem hogy ez nem szép dolog. A múlt héten már egész borzalmas éjszakáim voltak. Nem egyszer világosodásig virrasztottam…

Szombat este Chloé kérdezi hogy vállalnánk-e fuvart az IKEA és az otthona közt. Természetesen… mire kicsikartam belőle hogy mikorra kell – nem kötelező lefutni mindig az udvariassági köröket :P – Try már szerzett is egy kocsit. Másnap reggel irány az IKEA. Gondoltam remek apropó hogy beszerezzek egy rakás szilikonos jégkockaformát a közeledő bonbongyártási akcióhoz.

Sétálunk sétálunk… elérünk az ágyneműosztályra. Lában a földbe gyökerezik, bánatos őzike szemekkel nézek Try-re, miközben egy tetszetős pihe-puha paplan csücskét szorongatom. Try-nek több se kellett. A hármas melegség fokozatú paplan máris a szatyorban landolt, én pedig aznap este végre olyan jót aludtam mint… nem is tudom mikor utoljára…

…hazafelé jövet Try még rákényszerített hogy vezessek autót… szerintem ő is megbánta már. (Nem nem tudok vezetni. Nem is próbáltam. Nem is akarom. Utálom! Utálom! Utálom!)