Az egész azzal kezdődött hogy Vacskamati küldött egy e-mail amelyben moziba invitált bennünket. A dolgok állása. Try-t informáltam az esetről, aki azt tanácsolta hogy olvassam el a film szinopszisát, mert nem biztos hogy az a film amelyik nekem fekszik. Hát jó… google elő, cím beüt a két idézőjel közé. Első találat port.hu. Ha már szerényen magyar imdb-nek nevezik magukat (számtalanszor ütöttem már félre a .com-ot, és mindig mosolyogva kommentáltam a látottakat), akkor bízzunk benne. Hmm… hmm… olvasom a tartalmat. Nem is olyan rossz. Egész érdekes sztorinak tűnik. Még egy villámtekintettel megnézem a műfaját: tekintetem átsuhan a „…portugál filmdráma…” szövegrész felett, aztán vállat vonok: majd megerőltetem magam és megemésztem. Ugyan már jó ideje epekedem a 17 again után, de arra még nem szántam el magam hogy egyedül megnézzem. Aztán itt a mozi, és mégsem azt nézem. Ebből azért lehet következtetni arra hogy milyen filmeket kedvelek. Valahogy úgy vagyok vele egy ideje, hogyha kikapcsolódom, akkor had’ merüljek el egy kicsit a cukormázos rózsaszín felhők között egy könny habcsókot falatozva, és ne remegve kelljen végig néznem valamit miközben tövigrágom a körmeimet. Ugyan van hogy ez utóbbi is ideális választásnak tűnik, de azért magamtól ritkán vennék ki olyan filmet aminek nem egy szőke cicababa, vagy sármos fiatal srác a főszereplője. Ez már bizonyára önmagában is elég kiábrándító lehet, de van még. Egy filmről való informálódás közben az is fontos szempont hogy a szereplők között ne legyen olyan színész akinek már a látványától is ki ver a víz. Ezek közé tartozik többek közt Mickey Rurke, David Hasselhoff, Curt Russel, Ben Affleck és még sorolhatnám…

Még a film előtt tegnap egy fútó említést teszünk róla Tryvel, aki meglepve konstatálja, hogy a film érdekel engem, és szívesen megnézem, annak ellenére hogy triller. Triller? Kapom fel a fejem. Hát trillernek azért nem nevezném a szinopszis alapján, na meg az oldalon is drámának mondták de biztos elnézett valamit… no sebaj.

Eljött a mozi ideje. Kicsit korábban indulunk, de megnyugtatom Try-t hogy sebbi gáz, úgyis szomjas vagyok, veszünk colát, és még kiülünk egy kicsit levegőzni a corvin elé. Így is történik. Ülünk a padon, cola a kezemben, Try a balomon, egy moziplakát hirdető tábla meg velem szemben. Egy ideje már azt bámulom. Nem nézem igazán csak bambulok. R… Russel… Russel Crow… állnak össze a szavak aztán felhorkanok: na egy Russel Crow filmet sem néznék meg! Ebben a pillanatban a film címét is realizálom az agyamban, és döbbenten belém hasít a megvilágosodás. „Bassza meg” – hagyja el a gondolat az fejemet. Mást nem is nagyon tudok reagálni. Némi gesztikulálással Try értésére adom ezt a fatális megvilágosodást, ő pedig tehetetlenül néz rám. Már nincs kifogás. Megbeszéltük, itt vagyunk, majd összeszorítom a fogam, és kibírom valahogy.

Új fejezet: a filmről ismét nem tudok semmit, csak egy címet, és hogy Russel Crow… brr… beülünk a moziba. Elkezdődik. Szereplők: Russel Crow… – süllyedek a székben – Ben Affelck… – már majdnem a főldön fetrengek… ekkor jöb a szép kis véres bevezető – Ez ám a kihívás! – gondolom. Aztán szépen lassan egyenesedem a székben, dőlök előre és nemsokára eljutok arra a pontra hogy csak azért sem megyek ki vécére, nehogy lemaradjak valamiről. Russel Crow valami brutális nagy csalódás. Renkívül jól játszik, minden előítéletem ellenére – amiért nagyon-nagyon szégyellem magam. Ben Affleck meg megkapja tőlem a hármast, de csak mert jó kedvem van. Biztos bennem van a hiba, de a játékáról valahogy mindig a Barátok közt elemei köszönnek vissza rám, és ezzel nem a Barátok közt színészeinek zsenialitására akarok utalni… lényeg a lényeg, a film leköt, Crow lenyűgöz, a sztori izgalmas, és majdhogynem kiszámíthatatlan. A moziból elégedett arccal távozom, aztán még utolsó mozzanatként Try velem kapcsolatos vízióin ejtek egy fekete pacát:

– Tulajdonképpen mi bajod Russel Crowwal? – kérdezi.
– Ööö… egyszerűen ha meglátom a képét rosszul leszek…
– Na de, milyen filmjét láttad?
– Semelyiket!

Döbbenet… de hogy még egy lapáttal rátegyek hozzáteszem:

– Na meg volt egy South Park rész ami nem erősítette meg bennem azt a vágyat, hogy megnézzem bármelyik filmjét is…

Azért remélem a jövőben kompenzálom majd valahogy eme fekete pacát!