Tükörország 1.

kzt | | | 2009., május 16., 17:59 | | |

Gondoltam korán lefekszem. Ez félig bejött félig nem. Rajtam volt ugyan a tegnap még Try által oly emlegetett reise fiber. Inkább csak forgolódtam félálomban háromig, amikor is becéloztuk a repteret. Itt átszambázva a különbnél különb biztonsági rendszereken (és a kézipoggyászt még csak le sem mérték! Hörr! Nesze neked csomagfeladás!), és miután kiderült hogy nem rejtegetek atombombát a pólóm alatt, hanem csak melltartó kapcsomra gerjedt rá a kütyü tovább engedtek bennünket a váróba. Azért egy egész életre szóló emléket nyújt amikor az embert megkérik emelje fel a kezét, tegye szét a lábait és tetőtől talpig végig taperálnak akár a filmekben. A nő láthatóan megnyugodott amikor a melltartópántomhoz ért. Je!

Ezután Try hősiesen beszerezte nekem a reggeli nedűbetevőmet, eközben árgus szemekkel néztünk a felszálló szakaszt, hogy még véletlenül se legyen rossz helyünk. Be is lőttük, úgy ahogy kell. Kábé tizedikként léptük át a repülő fedélzetét, és jó kényelmesen helyet foglaltunk a legelső sorban egy hármas ülésen az ablak mellett. Így premier plánban csodálhattam végig Budapestet, a lakásunkat, a Margit szigetet, és a munkahelyemet felszálláskor. Sajnos annyira lenyűgözött, hogy a fényképezőgépet elővenni sem jutott eszembe.

Repülünk

Természetesen rajtunk volt ez a hajnali nyomás, meg hát már csak a feeling kedvéért is, úgyhogy gyorsan berendeltünk a fedélzeten minden főldi vagyis égi jóval. Főleg Try. Én megelégedtem egy forró levessel, meg egy kólával. Megfelelő napindítónak találtatott. A dőzsölés után, még egy ideig figyeltem a tájat ahogy a vattacukor felhők fölött repülünk, aztán már szinte landoltunk is.

Vattacukor felhők

Nagyban reménykedtem abban hogy majd szépen kikémlelem a tengert. Hollandia felett még a kapitánytól is megkérdeztettem merre járunk, de sajnos amint Nagy Britanniát megközelítettük, mintegy kötelességszerűen felhő lett mindenfelé. Landolásnál is már csak az utolsó pár másodpercnél bukkant fel a föld, tehát sajnos angolhon felülnézetből ezúttal kimaradt.

Leszállás Angliában

Az idő meglepően jó. Nem gondoltam volna, de a nap süt. Ugyan hidegnek hideg van, de nem annyira hogy egy ujjatlanban és egy kardigánban ne lennék el vidáman.

Egyelőre csak a szállásig jutottunk. Onnan tettünk egy rövid kiruccanást Az Oxford Str-re olyan alapkellékek beszerzésére mint adapter, meg kaja.

Oxford Street

Ez utóbbiakat Try intézte, amíg én csorgó nyállal beszabadultam a Top Shopba, aztán azzal a lendülettel ki. Kicsit más volt mint itthon. Az emberek egymást taposták (szó szerint) a ruhákért. Gyorsan vettem két szemhéjfestéket hogy kicsit megnyugodjon a lelkem, és húztam is ki.

Top Shop

Az emberek általában kedvesek és körülbelül 50%-kal nagyobb itt a rohanás mint otthon. Meg a tömeg is. Viszont sokkal sokszínűbbek, és nyitottabbak is.

A Body Shopban például az eladó csaj amikor meglátta hogy ott figyel a kétszázas a pénztárcámban felkiáltott hogy juj de jó magyarok vagyunk? (Mindezt persze angolul.) Majd kifejtette hogy Magyarország sokkal szebb mint Anglia, és az építészetünk egyenesen zseniális… szívesen megkérdeztem volna hogy járt-e már Londonban, ha épp nem ott lettünk volna. Mindenesetre, amikor megrökönyödésére közöltem vele, hogy az angol építészet much better, akkor szívesen lakhelyet cserélt volna velünk.

Ezután végül egy rövid kitérő egy Subwayben némi ebéd gyanánt, majd vissza a szállásra. Be az ágyba, és végre kialudtuk magunkat, meg a hajnali kelést, meg a repülőutat. Try már le is gurította első Ciderjét. Egy kortyot még én is ittam a pezsgő almanedűből, és most hamarosan ismét nekivágunk Londonnak, mert itt lenni jó!