A szállásról még nem írtam annyit, pedig tanulságos, és ha készül valaki Londonba, annak talán érdekes is lehet.
Az FCT Bed and Breakfast-öt tizenötezer másik hely közül választottuk ki, a következő prioritások alapján:
- Legyen saját szobánk;
- legyen olcsó;
- legyen közel mindenhez;
- legyen wifi.
Legyünk fairek: ez mind bejött. Legközelebb viszont alighanem egy kicsit bővebb listával kezdünk el keresgélni.
Hogy azért pozitívumokkal folytassam: a szoba, illetve az egész ház nagyon tiszta volt, minden nap tiszta törülközőt adtak, kétnaponta friss ágyneműt. A reggeli, noha elég vacak volt (legolcsóbb fehér kenyér + legolcsóbb sonka + legolcsóbb sajt + gagyi lekvárok + margarin (vaj helyett) + tea + tej + corn flakes), legalább annyit ehettünk belőle, amennyit akartunk. A közlekedés isteni: közel a metró, három metróvonallal, mindenféle buszok is jártak arra, szóval turista-kiindulópontnak majdhogynem ideális.
Enyhén fura volt, hogy a személyzet nem nagyon beszélt angolul. Én valahogy számítottam rá, hogy az angol egy megfelelő közvetítő nyelv lesz.
A konyhát csak korlátozottan használhattuk. „Konyhahasználatról” nekem a Bristol Backpackers jutott az eszembe, ahol egy gigantikus konyha volt, rengeteg edénnyel, evőeszközzel, mindenfélével. Az FCT-ben közölte a csávó, hogy csak a sütőt és a mikrosütőt használhatjuk. Indoklás nincs, és mivel amúgy se volt éppen zökkenőmentes a kommunikáció, nem is erőltettük. Edény nem volt, és az evőeszközöket sem adták valami szívesen. Ezeket viszont elvettük.
A szobában egy ágy volt, egy hűtő (na jó, ez azért óriási pluszpont), meg két szekrény. Asztal mondjuk semennyi sem, ami viszont eléggé feltűnt, ugyanis elég sokat pöntyögtünk a laptopon, mi több, nekem még némi dolgozásra is sort kellett kerítenem. Az ágy ősöreg volt, a rugók benne nagyon hangosak. A fürdőszobában a melegvíz elég hamar kifogyott, az a veszély meg soha nem fenyegetett, hogy a fene nagy víznyomás szétrobbantja majd a csöveket. Mosdó csak a vécében volt, cserébe a fürdőszobában is volt vécé. (Hogy mi lehet akkor, amikor 11-en laknak itt, azt elképzelni sem tudom. Most a legrosszabb esetben is csak négyen voltunk a házban a személyzetet nem számítva.)
A környék elég érdekes volt. Így elsőre egy kissé lepukkantnak látszott, noha volt már egy-két teljesen új háztömb, és az első benyomásom az volt, hogy a közbiztonság sem a legmagasabb. Aztán, amikor éjjel mentünk haza, sehol egy lélek nem volt, nagy csönd volt, egy-két hazafelé igyekvő emberrel. A pár méterre levő, régi temetőből kialakított parknak pedig egészen mesebeli hangulata van.
Hogy összességében véve ajánlanám-e a helyet? Annak, akinek az ár az elsődleges szempont, de privát szobát szeretne, feltétlenül. Én azért lehet, hogy legközelebb igyekszem egy olyan helyet találni, ami drágább ugyan, de egy kicsit jobban emlékeztet a Bristol Backpackers olajozott, professzionális otthonosságára.