Ami azt illeti utazásszervezőnek már egész jó leszek. Ma beparázva azon, hogy hétfőn kiderül hogy unokanővéremék a Londoni házukat mégsem tudják kölcsönadni a megjelölt időpontra, pániktól megrészegedve van keresésbe kezdtem a neten. Mi van ha kifutunk a jó szállásokból? Muszáj lenne lefoglalni egyet, amíg olcsón megtehetjük! – sipákolta egy hang a fejemben. Úgyhogy egész nap hosteleket böngésztem, árajánlatokat nézegettem, google maps-et vizslattam, London public transportot csekkolgattam… ár-minőség-közelség arányban – és legfőképp mindezzel Try-t boldogítottam, aki frankón nem tudott miattam dolgozni, de én már csak ennyire vagyok empatikus.

Végül csináltam egy listát a pontenciális szálláshelyekről. Több szűrő után ketten maradtak versenyben. Győzött a közelebbi (és drágábbik) de legalább van ingyen wifi, nem sokkal drágább, és reggelit is adnak. Helyes épület, helyes double bed szoba nem messze a Tower Bridge-től. Ha minden igaz, holnap szépen le is foglaljuk, és akkor végre nem lesz rajtam ez a nyomás.

Aztán annyira belejöttem ebbe a szállástervezős-utazós mizériába, hogy ma este a Soproni hoteleket is átböngésztem. Lévén egy utazási utalvány birtokosaiként – a határidő közeledtével – igen gyorsan el kell vernünk a pénzt. A választásunk végül egy Soproni Hotelra esett. A várost Try választotta, a holtelt én. Igazi csapatmunka. Van pezsgőfürdő, medence, szauna, masszázs, félpanzió, terasz és közel a belváros is. Szerintem elég jól hangzik. A képek is meggyőzőek voltak, úgyhogy holnap krosszolok az utazási irodába leadni a foglalást, és akkor áprilisban lesz egy klassz lazulós exklúzív hétvégénk.

Most pedig hátradőlök és befizetem magam egy 21 perces Jó barátokra… vagy mi…