Nesze neked őszinteség!

kzt | | | 2009., március 20., 12:38 | | |

Tök furi. Vannak olyan emberek, akik negatívan látják a világot, és magukat és felvállalják, és vannak akik pozitívan látják a világot és magukat és felvállalják. Az egész egyébként IceCat „önelemzéséről” jutott eszembe. Pl.: túlságosan őszinte vagyok, utálom az embereket, nincsenek barátaim etc… – én nem érzem hogy őszinte lennék. Notórius hazudozó vagyok, ellenben szeretem az embereket, vannak barátaim, és jó párszor voltam már külföldön. Akarok gyereket (majd…!), főzni is tudok. IceCat ihlette le is írom a sajátom, az övé alapján:

1: sminkelem magam, sminkelném gyakrabban is, csak sajnos reggelente túl álmos vagyok hozzá
2: gyakran füllentek dolgokban, de ha olyanom van megmondom a véleményem. Helyzetfüggő.
3: nem szeretek kidobni semmit.
4: ateista vagyok.
5: egyszer lábon harapott egy afgánagár, pedig szegény csak játszani akart… kaptam tetanuszt.
6: Erdélyben egy csajjal biciklivel vágtunk neki az útnak, hogy hozzunk kazettát a házibuliba. Az erdélyi utak kátyúsak. Ráfutottunk egyre, megpördült a bicikli a levegőben kettőnkkel, majd lehuppantunk a földre. A csajt mentő vitte el, nekem semmi bajom nem lett.
7: szeretek, és tudok főzni, és – remélem – lesz gyerekem
8: oviban tanított anya angolul, de aztán olyan suliba mentem, ahol csak német volt. Amikor hatodikos koromban iskolát váltottam, gyorsan át is mentem angolra. Szeretem az angolt. Szép nyelv.
9: rengeteget tudok audni, de volt egy időszak, amikor tényleg nagyon nagyon sokat aludtam. Ez akkor volt, amikor se suliba nem jártam se dolgozni. Az ember totál eltunyul. Mint fizikailag, mint agyilag… pocsék egy állapot. Soha többé semmittevés! Aki nem dolgozik vagy tanul – az szerintem egy vegetáló zombi. Főleg, ha még eltartott is az illető.
10: vannak barátaim.
11: sok énekkarban jártam, sokszor szólóztam, voltak CD felvételeim, ének zeneibe jártam, viszont egy ideje max. a zuhanyrózsának énekelek.
12: állandóan fáj a hátam.
13: szeretem az embereket, borzasztó érdekesek szerintem.
14: rengetegszer voltam moziban, max. csak azt nem szeretem benne hogy pici vagyok, és tuti valaki mindig belelóg a feliratba… ezen néhány kabát könnyen segít, na de mi van nyáron…?
15: Külföldi utaim: Görögország, Horvátország, Anglia, Ausztria, Németország, Szlovákia, Cseh, (Csehszlovákiában is voltam még :)), Románia most így hirtelen több nem jut eszembe. Azt hiszem a következő ország ahol még nem jártam Olasz lesz :).
16: nem iszom alkoholt (nagyon ritkán csak, akkor is max 1-2 pohár, és nem töményt), nem dohányzom és nem értem más mért csinálja, nagyon irritál (!)

Valahol mindig is zavart IceCat magábafordulós „utálom az egész világot” életfelfogása. Egyrészt azért, mert én mindig igyekszem az élet rózsaszín oldalát látni, mert attól én is az leszek. Másrészt mert emlékszem én amikor összegyűlt egy jó kis banda korizni mondjuk, akkor azért tagadhatatlanul jól érezte magát IceCat, és nem hiszem hogy utálkozva gondol vissza egy-egy ilyen esetre. Csak néha tenni kell azért hogy rózsaszínen lássuk a világot, ez meg már biztos fárasztó… akkor már egyszerűbb és könnyebb depressziózni egy sort.

Erről egyébként a két nagymamám jutott eszembe. Emlékszem elvittük őket egyszer egy hetes görögországi nyaralásra. És a repülőn elkezdte az egyik mesélni a másiknak, hogy hú, amikor meg tudta hogy befizettük, rögtön elmondta mindenkinek a faluban, és dicsekedett fűnek fának. Mire a másik mamám szerényen megjegyezte, hogy ő bizony senki léleknek nem említette az utat, mert még a végén féltékenyek lennének, és össze beszélnének a háta mögött. Hát én bizony az előző fajta vagyok. Állatira tudok lelkesedni dolgokért, és teszek rá, ha összebeszélnek a hátam mögött. Mi sem jobb példa arra, mint hogy amióta megrendeltük a repülőjegyeket, másról sem tudok beszélni mint Londonról. Ugyan nem látszik a kollégákon – mert kedves emberek – de valahol legbelül érzem, hogy már a könyökükön is London folyik ki :D.

Az elmúlt egy hétről pedig: szerintem édességmérgezést kaptam. Születésnapi ártalom. Először is Try sütött nekem egy kókusz-citrom tortát, ami bizony olyan finomra sikerült, hogy majdnem teljesen egyedül faltam be az egészet (1 nap alatt). Aztán másnap Chloé hozott nekem egy egész tortát a kedvenc cukijából, mert ő imádja ezt a tortát, és szerette volna ha megkóstolom. Hát megkóstoltam…? Befaltam! Ez egy kávé-marcipán kombó volt. Aztán családilag is megünnepeltünk, ahol anya isteni túrós gyümölcstortája került terítékre. Philengyéktől Mozart bonbont kaptam (ugye a nugát-marcipán megint finom), a mamám pedig egy újabb doboz bonbon-t küldött nekem. Aztán Try anyukája hozott külföldi útjáról csokoládét nekünk, amit tegnap fel is szedtünk, amikor beslisszoltunk hozzá megnézni a táska kollekcióját, hátha akad valami megfelelő számunkra kézipoggyász gyanánt. Akadt is! Nem is álmodtunk arról hogy a kézipoggyász méret ekkora. Egy ekkora méretű táskával szoktunk 1 hétre elutazgatni ketten, úgyhogy azt hiszem még a TopShopban vásárolt ruhákkal sem lesz helyprobléma visszaútnál.