Új szerzemény

Trychydts | | | 2009., február 20., 13:10 | | |

1 Trackback

Hihetetlen, hogy változik az ízlésem. Régen tökéletesen elegendő volt nekem, ha egy akármilyen billentyűzetem volt; gondoltam, a lényeg, hogy lehessen rajta gépelni. Egérből is mindig a legolcsóbbat vettem. Egérfronton a kapituláció már elég régen bekövetkezett: amióta Kathy megvette nekem ezt a sárga kis speedlinket, azóta elég nehezen viselem a rosszabb minőségű darabokat. Finom mutatómozgás, ideális méret, pont megfelelő ellenállású egérgombokkal. 

Nemrég ugye a munkahelyi billentyűzet katarzis nyomán elhatároztam, hogy beszerzek magamnak is egy jobbat. Elég sokáig válogattam, de amikor a netbookot is elkezdtem a normál billetyűzettel használni, egy fokkal sürgősebbé vált a dolog. Ma reggel aztán a tartalék billentyűzetem is bemondta az unalmast (halál a Hamára!) így fogtam magam, és visszamentem oda, ahol a legnagyobb a választék. 

Gépelgettem egy kicsit a szóba jöhető darabokon, és döbbenten konstatáltam, mennyi minden nem mindegy nekem. Igzai konzumerféregnek éreztem magam. Essen eléggé kézre, a billentyűk felülete ne legyen görbe, nagy Enter legyen, a navigációs gombok legyenek konzervatív csoportosításban, a billentyűk ellenállása sem mindegy, de még a gépelés hangja sem. Ne kattogjon, mint egy írógép, de a legjobban az a fura, fémes csikorgás irritál, amelyik némelyik süllyesztett darab sajátja. Komolyan nem győztem hüledezni, micsoda egy civilizációs csökevény lett belőlem, de aztán csak kikötöttem egy Fujitsu Siemensnél (nálam a gombok feketék). Így, ha merő véletlenségből is, de immáron nem csak az alaplapom és a házam FS, hanem a billentyűzetem is. Ráadásul anno az oprendszert is egy FS gépekhez (eredetileg a laptopomhoz) kiadott DVD-ről telepítetettem fel…

Egész normálisan telt a betegállomány, sok pihenéssel, némi távmunkával, és rengeteg olvasással. Igyekeztem mindenben Főnök2 kedvére tenni, így ami sürgős volt, azt megcsináltam itthonról is. Ugyanakkor tényleg lényegesen fittebbnek és up-to-datebbnek érzem magam.