Úgy tűnik, egy négy napos betegállomány sem elegendő, hogy átsegítsen Karafiáth Orsolya: Maffia Klub című regényén. Egyszerűen nem és nem, valahányszor kézbe veszem, kettéáll a fülem az unalomtól. Pedig azt gondoltam, nálam nagyobb Karafiáth-rajongó nem kell, ha kedvenc lapomban tőle van vers, először azt olvasom el, imádom azóta, hogy az egyetemi újság lehozott tőle párat azokból a zseniálisan muzsikáló kis művekből. De most egyszerűen semmi nem használ, sem a laza távolságtartás, sem az utolsó fejezet elolvasása, sem a pihentetés, semmi. Kicsi hiányzik, és hamarosan nyíltan deklarálni fogom: ebbe a könyve bizony beletörött a bicskám.

Pedig abszolút ígéretesen indul, egy lánytársaság egyetlen fickótagja felszívódik, leveleket írogat, de aztán az egyikük azt gondolja, hogy mindez csak fikció, valami történt Lajossal, a leveleket pedig más írja. Érdekes alapsztori tehát van, az irodalmiságot pedig az intertextualitás adja: a nyomozás tulajdonképpen nem más, mint mindenféle szövegek vizsgálata. Történetek a történetben, szövegek a szövegben, nekem elvileg imádnom kellene az ilyesmit, és mot mégsem működik. Talán azért, mert az egész nagyon nem olvasmányos. Túlságosan is sok oldal jut érdektelen részletek kifejtésére, és az illúzió sem működik. Amikor szerelmes levelek tucatjait kell végigolvasnom, tudom, hogy most meg kéne rendülnöm, hiszen egy izzó szenvedély dokumentumait kaptam a kezembe. Valójában azonban mégis azt érzem, hogy ezek egy műszerelem műdokumentumai, papírmasé figurák közé illesztett plasztik.

És akkor még az a jó, amikor ezeket a beágyazott szövegeket kell olvasnom, mert a párbeszédek, azok valami katasztrofálisak. Karafiáth Orsolya remek költő, de a hús-vér szereplők megformálása és mozgatása egyáltalán nem megy neki. A beszélgetések iszonyatosan erőltetettek, közhelyesek, csikorog az egész, mintha egy irodalmi környezetben játszódó brazil szappanoperát néznénk. Miközben látszik az igyekezet, hogy mindennapiságukban is egyedi nőket ismerhessünk meg, valójában elképesztően művi és mesterkélt személyiségek művi és mesterkélt vergődését kell figyelni. A női szövetségbe ékelődött férfi princípium mágiája pedig egyáltalán nem hat mágiának, legjobb esetben is csupán néhány poros bűvésztrükkről lehetne mesélni.

Aki szeretni akarja Karafiáthot, inkább a Café X-et vegye meg.