Haldolgok

Trychydts | | | 2009., február 11., 9:16 | | | Kategóriák:

1 Trackback

Tegnap megszállt az akvarista ősszellem, és vettem három ampulla algairtót, hogy ne algásodjon annyira az akvárium, meg új turbókaját, ami a boltos szerint full teljes értékű, a felirat szerint pedig élénkebbek lesznek tőle a halaink. A titkos vágyam pedig az, hogy ha ezt kapják, akkor majd kevesebbet zabálnak/kevesebbet kuncsorognak kajáért.

Ugye voltam már halgondozó, egyszer, a cégnél, amikor elegem lett a céges akvárium eutrofizálódásából és egyre masszívabb bűzétől. No, akkor alaposan megtanultam, hogy a túletetés rossz ötlet. Most, hogy fedett akváriumunk van, persze vehetem ezt egy kicsit lazábban, de azért nem sokkal, elvégre szag ide, szag oda, berohasztani sem szeretném a vizet. Viszont úgy vagyok vele, ha az összes hal az etetőnyílás körül ficánkol tök spontán, mindenféle odamenés vagy kocogtatás nélkül, akkor a halak alighanem éhesek. Napi két etetés, ha nehezen is, de belefért. Gondoltam, biztos keveset adok nekik. Na de amikor harmadszorra próbálták meg ezt eljátszani, inkább rájuk kapcsoltam a villanyt. Erre másnap reggel tök nyugodtan úszkáltak a vízben, gondolom, rájöttek, hogy a hiszti se jön be mindig. Erre csak este kaptak kaját. Érdekes módon így a napi egy is megfelel nekik, ha meg éjjel, amikor még nem alszunk, kiverik a balhét, akkor egyszerűen rájuk kapcsolom a villanyt.

Ezzel kapcsolatban egy újabb, felettébb rejtélyes érdekesség, hogy ha a szobában sötét lesz, iszonyú nagy csobogást csapnak egy pár másodpercig. Kathy megfigyelte, hogy ilyenkor mit csinálnak, ilyenkor elvileg elúsznak az egyik sarokba, és ott csinálnak valami furát. Érdekes dolog ez a hallélek.

No, vissza a tegnapi naphoz. Hazaérek, Kathy adott nekik már enni, a szuperkaja tehát ma estére marad, belespriccelem hát az algairtót a vízbe. Egy óra múlva odanézek, alig van hal az akváriumban. Megint odanézek, nincs hal az akváriumban. Nézem: persze van, nem teleportáltak át egy másik, algásabb dimenzióba, egyszerűen csak mindenki a fenéken lapul, a kövek meg a növények között, kvázi mozdulatlanul, csak egy-két ifjú, félcentis motoros úszkálgat a felsőbb régiókban. Elmélázom, mekkora a valószínűsége annak, hogy az Xyphóink valójában álcázott algák, akiknek most jól betettem.

A fene nagy kussolás még reggel is tartott, bár mire elindultam, mintha már megindult volna valami mozgolódás. Remélem, mire hazaérek, minden rendben lesz, mert a dolog már kezd tényleg nyugtalanítóan természetfelettibe átmenni.