– Olyan irdatlan nyögvenyelősen intéződnek az ügyeim – panaszkodom tegnap este apának a bevásárlóközpontban, miután felhúzott a pannonos ürge (immáron másodszor).
Először azért mert igazolást akartam kérni hogy elvigyem a számom másik szolgáltatóhoz. Nem tudtam hogy a telefon az én nevemen van-e vagy apáén. Kiderült hogy egyikünkén sem, hanem a cégén, cégkivonat nélkül pedig viszlát pápá. Hát tegnap visszamentünk apával, hogy oké, akkor írassuk át a számot az én nevemre. Erre közli velem az ürge hogy két dologra lesz szüksége: a sim-kártyára, és a személyimre. Az állam leesett. Szóval a kártyát elvinni csak meghatalmazással tudom, de a saját nevemre íratni csak a személyim kell hozzá? Majdnem ott ütött meg a guta. Még jó hogy ezt nem említette a múltkor az ürge. Aztán persze hogy az élet ne legyen olyan egyszerű hozzá tette hogy az ügy lefutása 24 óra, ergo igazolást a távozásról csak 24 óra elteltével hajlandóak adni. Ma mehetek vissza harmadszor is. Remek!
Aztán meg rácsörögtem az akváriumosokra hogy szivárog a cucc a ragasztásnál mit szólnak hozzá… a pasi készségesen mondta hogy vigyük vissza és azonnal cserélik. Elolvastuk a jótállást, egy pillanatra megremegett a szám széle, amikor apa felolvasta hogy csak az akvárium alján található matrica jelenlétével áll a garancia – nekem ugyanis kedvenc szórakozásom mindenféle matricák azonnali lekaparása – de végül rájöttem hogy nemes egyszerűséggel – valamilyen hatodik érzék segítségével – a matrica a jótállás papírján landolt a kuka helyett. Ettől függetlenül köröm rágva várom apa hívását a helyzetjelentésről, mert számla vagy blokk… az viszont nincs.
Aztán ott van még a tüdőgondozó. Az hagyján hogy még a farm előtt elakartam menni, de miután haza jöttünk a farmról, és még mindig csak sípolva kaptam levegőt úgy döntöttem eljött az én időm. Philengyre hallgatva elmentem beutaló és időpont nélkül a tüdőgondozóba hétfőn, ami nem mellesleg zárva volt. Na ez – főleg hétfőn – úgy szíven ütött hogy elkezdtem nevetni miközben potyogtak a könnyeim. Try ezt látva gyorsan el is rángatott a legközelebbi SubMarine-be, és belém diktált két szelet répatortát. Használt. Azonnal jobb kedvem lett. Háziorvosom hétfő óta tegnap volt először délutános, le csaptam rá. Rekord sebességgel írta meg beutalómat, amit legközelebb csak hétfőn tudok használatba iktatni merthogy a tüdőgondozó meg akkor délutános. Tehát a dolgok roppant zökkenőmentesen folynak, mint látszik. A szó legironikusabb értelmében.
Legalább a munkában sikerélményeim vannak. Bár annak nem örülök hogy megint én lettem a nyílt hétvége felelős. Valahogy kezdem unni hogy mindig én. Biztos nagy megtiszteltetés, de most lemondanék róla.
Amúgy tegnap apával még betértünk egy könyvesboltba, ahol újabb névnapi ajándék gyanánt két könyvvel lettem gazdagabb. Mégis jobb könyvet olvasni, mint a mek-ről. Azt nem lehet bevinni a fürdőbe.
Try pedig paradicsomevői tehetségét elismervén kapott tőlem egy csomag paradicsom díszítésű szalvétát.