Könnyelműen vadonatúj akváriumunk berendezését nem üvegpróbával kezdtük, hanem bízva abban hogy minden rendben van, szépen berendeztük és feltöltöttük vízzel. Sajnos csak 1 óra elteltével vettem észre, hogy itt valami bizony nem klappol. A fiókos szekrény tetejéről ugyanis – ami jelenleg épp akváriumunk otthonául szolgál – csepeg a víz. Odamegyek, fogok egy törölközőt, letörlöm. A víz lassan újragyűlik megint csöpögni kezd. Elkeseredve konstatáltam Try-vel a hírt. Szivárog. Aztán elkeseredve pakoltuk üresre az akváriumot, végül elkeseredve sütöttem meg a pizzát. Ma pedig elkeseredve hívom fel a boltot pontban 10 órakor, és kérek tőlük instrukciókat a további teendőkkel kapcsolatosan.

Try-vel tegnap közöltem hogy sok paradicsomot eszik, és mellette megutáltam a paradicsomot. Már a salátámból is kikotrom. Ő persze el volt szállva a gyönyörűségtől, hogy tényleg sok paradicsomot eszik, mert az jó dolog. Na meg be van sózva a halaktól. Ugye nekem van egy hordányi Xyphom otthon, akik alig várják hogy beköltözzenek új otthonunkba – igen, láttam a tekintetükön! Tehát a halrakomány nagy részét én szállítom. Viszont mint kiderült Try gyerekkora óta vágyik akváriumra, hát ő meg gyerekes lelkesedéssel óhajtja megvásárolni saját talajszinten élő kis porontyait. Nem állok az útjába. Csak egyet kértem tőle. Diszkréten. Nyomatékosan. Sokszor. ALGAEVŐ LEGYEN!  (A csigáimat meg nem szereti. Azt mondja eltakarják a kilátást. Most szánalmat érzek szegény kis csigák iránt :(.)