Nálunk egészséges vacsi van

Trychydts | | | 2008., december 13., 23:23 | | |

1 Trackback

Philengyéket láttuk vendégül este, rendesen rákészültünk hát a vacsorára. Eredetileg dagadót akartunk, de, mint ahogy azt a sajnálkozva mosolygó hentesektől megtudtam, csak überlúzer amatőrök próbálnak szombaton negyed tizenegykor dagadót vásárolni. Az kérem hiánycikk, vagy sorban áll érte az ember hajnal négykor a kikötőben, vagy rövidkarajt vesz, és imádkozik, hogy a kijelölt szakács legyen elég kreatív. Ez jelen esetben teljesült, Kathynek sokkal finomabb keze van, mint nekem, spirálban vágta fel a husit és tekerte fel megint, szóval elég látványos töltött hús lett a végeredmény. Kétféle salátával is bepróbálkoztunk, az egyikről, azt hiszem, én már mindig a Max Paynre fogok asszociálni, a másik koncepcióján még lehet finomítani egy sort.

Mindennel nagy sikerünk volt, mondták is Philengyék, hogy ha legközelebb egészséges kajára vágynak, akkor hozzánk jönnek majd. Megkínáltuk őket az üzleti partneremtől kapott, előre fűszerezett „forralt borral” (idézőjel a csomagolásról). Meglepően finom volt, ahogy öregszem, úgy bízom egyre kevéssé a kész cuccokban. Furán erős is volt ugyanakkor, egy bögre forralt bortól eddig még soha sem szédültem még.

Megtörtént a mobilszolgáltatóváltás: abban a másodpercben ment el a térerő a régi telefonomról, amikor fel akartam hívni édesanyámat. Mindegy, nem sokáig maradtam technikai háttértámogatás nélkül. A számom a régi számom, de az immáron egy másik társaságnál csörög ki, és véget ért a pre-paid kártyás korszakom is. Mi több, a Bluetooth- és MMS-mentes korszakom is lezárult; ma Kathynek így küldtem vissza a bevásárlólistát utólagos egyeztetésre. Lehet, hogy hamarosan én is okostelefonért fogok sipákolni?

Nemrég olvastam egy cikket a Creative Commons licenszekről, és azóta az járt a fejemben, mi is nem szimpatikus nekem ebben az egészben. Henteslátogatás közben aztán rájöttem, meg is írtam. Minden jog fenntartva.