Sean Connery ma a segítségemet kérte, hogy illeszek neki trendvonalat egy grafikonjára Excelben. Egyszer ugyanis sikerült valamit a helyére rántanom neki, azóta, úgy látszik, el lettem könyvelve Excel-guruként. Kissé nézegettem a grafikont, nem nagyon értettem ezt a trendvonal-dolgot, részben azért nem, mert az x tengelyen olyanok voltak, mint Japán meg Belgium. No mindegy, jó katona nem kérdez, de amikor már a grafikon típusa is olyan volt, ami a trendvonalat eleve kizárta, akkor csak megérdeklődtem, hogy akkor ezt most hogy. Kiderült, hogy vagy én halucináltam, vagy az ő esze járt máshol, mert valójában rácsvonalra gondolt. Azt két másodperc alatt odarántottam neki. Cserébe elárulta nekem a harmadik nevét. Nem Muriel, de majdnem.

Liz egy kisebb horrorsztorit mesélt ma. Még a régi cégemnél volt egy konkurensünk, akikre folyton mutogattunk, szervezeti felépítés, ésszerű működés meg ilyesmik mián. Most kiderült, hogy lényegében minden központi háttér-szervet felszámoltak, élükön a píár-irodával, ez mostantól kizárólag divízió szinten működhet. Gondolom, a cég így képzeli a társadalmi felelősségvállalást a világméretű gazdasági cidri közepette: amíg eddig elég volt egy főpíáros egy cégnek, most lesz nekik öt. Igaz, hogy csapatot felvenni hozzá már nincs se kapacitás, se státusz, se pénz, de idáig már nem terjedhet a nagy reformerlogika. Majd megoldják valahogy.

Kipróbáltam egy új beutazási módot a melóhelyre. Hogy finom legyek, nem jött be; papíron kevesebbnek kellene lennie, de mivel sokkal nagyobbat szippanthatok a reggeli csúcsból, mint amikor kötött pályán nyomon, hát amit megnyertem a réven, azt kamatos kamatos kamatostul vesztettem el a vámon. Viszont egyszerre szálltunk le a buszról Ericsonnal, aki ezt egy darabig nem vette észre, és olyan dolgokat mondott valakinek a headsetjébe, hogy csak néztem. Merő szürrealizmus volt az egész, tényleg kíváncsi lettem volna, hogy miről van szó. De hát egy nindzsa sosem indiszkrét egyrészt, másrészt már így is vízióim voltak, mi lesz a giga-késés következménye. Igyekszem minden megtenni, hogy elkerüljem a kisebbségi komplexust, de fel sem tűnt senkinek, hogy nem vagyok ott. Lehet, hogy az ilyen lazább reggelekre, mint a mai, elég lenne esténként, távozásként egy gumi Trychydts-t oda készítenem az asztalomhoz. Amilyen beszédesek a szobatársaim reggelente, szerintem nekik se esne le, hogy még nem vagyok ott, én meg aludhatnék ebédszünetig, amikor is lecserélhetném magam az igazi énemre.

Az épület előtti szökőkút, amely oly kellemesen meditatív hangulatba hozott minden reggel, tegnapra befagyott. De annyira, hogy még függőlegesen lefelé, izomból hajított kavicsokkal sem tudtam áttörni, csak kilyukasztani a jeget. Mára a lékek is befagytak erre a szintre. Tényleg itt a tél.