Az elmúlt hetek bizonytalanságai közepette végre egy nap, amit igazi sikerként könyvelhetek el, amikor ismét minden összejött, amikor megint sikerült lazán vennem pár akadályt, amikor megint igazi nindzsaként hajtattam végre pár küldetést.

Prezentációt kellett összevágnom, ha nem is a semmiből, de egy rakás maradékból, meg pár nagyon általános vezetői utasításból. Felhívtam reggel pár specialistát, az egyik kávézni volt, a másik ebédelni, de négy óra körül mindegyik a deszkjénél volt, és ha apróbb módosításokkal is, de végül elfogadták az anyagomat, tehát jó esély van rá, hogy holnap a nagyfőnök nem ég koksszá vele a japán delegáció előtt.

Ugyanezen nagyfőnök (apró írásos megjegyzéseiből ítélve) nagyon gondosan elolvasta az általam kidolgozott stratégiát, és lényegében elfogadta azt; még egy szóbeli konzultációra igényt tart ugyan, de a jelek szerint az alig lesz több egy jutalomjátéknál. Ha sikerül vele elérnem azt, amit nagyon szeretnék, akkor talán egy kicsit a pozícióm körüli kátyú is szikad valamelyest.

Ebédre sikerült a terveimnek megfelelő fogásokat szervíroznom magamnak, bedobtam egy kávét is az Iwikben, úgyhogy a délutánnak jó kétszázas lendülettel vághattam neki. El is lapátoltam némi sittet az íróasztalomról meg a to-do listámról. A petprojektem ügyében megnyomtam pár gombot, hogy továbbra is sínen legyen — egyelőre sínen van, minden a tervek szerint halad, és iszonyú nagy beégés már nem lehet belőle. Ráadásul a kristálygömböm mindenféle külső jel alapján azt mutatja, hogy tényleg jó döntés volt ebben részt venni. Nem akarok nagyon hencegni, de ez az egészt tényleg az én, az én, az ÉN ötletem volt, mi több, még némi kvázi-konfliktust is be kellett vállalnom a támogatásért, és a jelek szerint tényleg nem hiába.

Pár aprósággal sikerült hozzájárulnom az újfőnökkel való együttműködés tovább csiszolásához, ami jó, hiszen ezen a téren még a legoptimistább esetben is csak egy csiszolatlan gyémántról beszéhetünk. Rosszabb esetben egy formátlan plexihulladékról a legógyárból, de ebbe belegondolni sem szeretnék. A lényeg, hogy volt pár klassz javaslatom, bejuttattam magam holnap egy ülésre, és szerveztem magamnak konzulenst a holnapi feladataimhoz. Ez utóbbit már útban a Kathyvel való találkozóra, szóval viselkedhettem egy kicsit utazó bizniszmenként is.

Persze az egésznek kiválóan ágyazott meg a reggeli tárgyalás M. oldalán, ahol végre sikerült a helyemnek megfelelően viselkednem; alkalmazkodtam a cég szempontjaihoz és stratégiáihoz, érdemben hozzá tudtam szólni, és a tárgyalásból délutánra már eredmények is lettek.