Hajnal és nagykönyv

Trychydts | | | 2008., november 24., 21:32 | | |

Ha jó formában vagyok, nem egy nagy fakszni nekem a felkelés, Kun-szun Lungtól örököltem a megfelelő géneket. Beállítom az ébresztőórát, felébredek öt perccel azelőtt, hogy csörögne, lekapcsolom és felkelek. Ha néha defekt van, az az esetek felében azzal jár, hogy nem 5, hanem mondjuk 185 perccel ébredek fel előbb, és utána 60 percenként megint. Nagyon ritkán fordul elő az, ami ma, hogy a fülem mellett zörög és visít a mobil, és Kathy ráz fel, hogy vagy keljek fel vagy aludjak tovább, de ennek a permanens hangrobbanásnak legyen vége, de azonnal.

Végül csak felkeltem, jó kisfiú akartam lenni a munkahelyen, de fel nem igazán ébredtem, közben James Bondnak képzeltem magam, de éppen csak egy kicsit: a motors funkcióimat nem nagyon akadályozta. Néha azon tűnődtem, mit szól majd M., ha nadrág nélkül mennék be a hivatalba (sötétben öltöztem) vagy hogy a Secret Service embere mehet-e busszal a metróhoz, vagy az felesleges biztonsági kockázatot jelent. Persze a reggeli levegő felébresztett, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Este megint beteget ápolgattam, szintén, ahogy a nagykönyvben meg van írva: forró csirkeleves, forró hársfatea, gyógyszer és meseolvasás (az ilyenkor mindig kellemesen antidepresszáns hatású Vesztegzár a Grand Hotelben).