A penge élén

Trychydts | | | 2008., szeptember 25., 0:54 | | |

Amikor irgalmatlanul sok munka után végre befejezek egy nagyobb lélegzetű anyagot, első körben elhinni is alig tudom. Ilyenkor, hogy egy kicsit visszazökkenjek a rendes kerékvágásba, elmegyek egy kicsit mászkálni az épületben — ha van mód némi aktatologatásra, hát az a legjobb. Amikor visszafelé megyek a szobámba, akkor már eszembe jut, hogy milyen fantasztikusan fenomenális, hogy vége, hogy nem kell izzadnom, hogy már csak a vállalati egyeztetés táncrendjét kell végignyomnom. Ilyenkor amolyan kommunikációs szupernindzsának érzem magam.

Persze nem mindegyik feladat ekkora kihívás: van, hogy csak egy gyors közleményt kell összedobnom, ami fél óra alatt akkor is megvan, ha még fordítani is kell hozzá, De ma pl. egy kvázi ezer-ezerkétszáz oldalas, hivatalos dokumentáció feldolgozásával és a feldolgozás közérthető formába öntését fejeztem be; ilyenkor elég közel állok ahhoz, hogy kung-fuzni kezdjek a folyosón. Egyszer egy adminisztrációs kolléga el is kapott, amint egy befejezett projektnek örültem éppen — néha még ma is emlegeti, milyen viccesen néztem ki.

Immáron nekem is van rendszeres vagy kvázi-rendszeres ebédelőpartnerem: egy fejlesztőmérnök srác. Igazi mérnök feje van, és ezzel messze nem a külsejére céloztam. A humán dolgokat amolyan vicces kis maszatolásnak tartja, amihez persze érteni kell, de azért nem annyira, mintha mondjuk az elméleti fizikához. De azért vicces srác, nagyokat röhögünk, és már nem csak azt tudom, hogy közgazdász-palánta a barátnője, de azt is, hogy a nagyon szuperügynökös Swatch-át a brazil reptéren vette egyszer, valamilyen milliárdos üzleti tárgyalásból hazajövet.