Biztos mindenki látott már filmet, amikor a főhős bekap egy gyomorsav elleni tablettát, aztán pár perccel később a kezébe akad a tégely, és tűnődő tekinte egyszer csak megakad, elkerekedik, amikor meglátja rajta vészt, mi több, halált jósló feliratot: KCN. (Kálium-cianid, a gyomorsavval érintkezve kálium-klorid keletkezik, ami egy ártalmatlan só, na meg cián, ami se nem só, se nem ártalmatlan.) No, itt tartok én most.

Kicsit fájt a torkom tegnap este óta, orr-ügyileg is kinézett egy nátha, indulás előtt lekaptam hát a Kathy-féle gyógyszerládából egy adag Tylenol Cold-ot, hogy majd beveszem. Még eszembe is jutott, hogy milyen szerencse, hogy nekem voltak/vannak mindenféle magánimport-lehetőségeim gyógyszer-behozatalra, mert Tylenol idehaza nem igazán kapható, holott megfázásban is, fejfájásban is az élen döngetnek évtizedek óta.

Be is kaptam az előírásos két szemet a gyógyszerből, majd tűnődő tekintem egyszer csak megakad és elkerekedik, amikor meglátom a Night Time jelzőt a csomagoláson. Tudjátok, ez az a verzió, ami szépen leszedálja az embert, így csökkentve a nyálkahártya-érzékenységet, és így nincs köhögés éjszaka, lehet alukálni. Apróbb szépséghiba, hogy nem köhögtem, és hiába van itt a folyosók váró-részlegein, rendkívül tetszetős bőrdíványok, alukálni sem dőlhetek le következmény nélkül.

Úgyhogy most egy rendkívül békés és nyugodt alkalmazott vagyok, aki csöndben, finom, halk sztoicizmussal figyeli a világ eseményeit, mintegy egy vastag védőfólia alól. Ha nem lenne nálam energiaital, szerintem már régen bóbiskolnék.