Try már legalább egy órája böngészi a társasjáték használati utasítását, én pedig a számos kelléket vizsgálgatom (ami leginkább egy miniatürizált faépítőkocka készletre emlékeztet), néhány viccesnek szánt megjegyzéssel a játék komplikáltságáról – több-kevesebb sikerrel. Try a sokadik ilyen próbálkozásom után már morgolódva fűzi hozzá, hogy nyugodtan felfüggeszthetjük a játékot mielőtt még elkezdenénk, ha ennyi bajom van. Nekem persze nincs bajom, csak jól szórakozom azon hogy ennyi ideig tart kibogarászni a szabályokat.

Természetesen nem a játék készítők hibáztak, hanem a magyar játékforgalmazó, amikor a gyönyörű szépen kidolgozott afrikai törzsi nyelven megírt játékszabály füzet magyarra fordítása helyett valami netről letöltött falra hányt borsót raktak bele a dobozba játékszabálynak csúfolva. Ebből a játékszabályból tökéletesen kiderül, hogy a király kegyét keresni érdemes, hogy a jegyző egy korrupt személy, és hogy a várnagybíró szarik rád, de a játék szabálya nem sokkal érthetőbb magyar nyelven, mint a timbuktuiul. Másfél órás keserves értelmezés után úgy döntöttünk játszani kezdünk, éééés…

…sikerült! Amint játszani kezdtünk körvonalazódtak a játékszabályok, és szépen lassan kiismertük magunkat a táblán. Sőt, még élveztük is! Felettébb érdekes, és élvezetes játék. Noha eleinte fura volt, hogy se bábúk, se dobókocka, de anélkül is lehet jó egy játék.

Szóval két napja ezzel játszunk, és remélem ma is kipróbáljuk, egy kicsit más stílusban mint eddig :).

Apropó múlt hétvégén voltunk Balulátogatóban. Kora délután elmentünk, és csak este jöttünk haza. Sétáltunk egyet a folyóparton, ettünk hekket egy part menti kis teraszos bisztróban – Balu természetesen csak a nyálát csorgatta, és a sörét kortyolgatta vágyakozva. Aztán visszaséta. Balu körbevezetett minket a családi birtokon, ettem fügét (finom volt :)), végül különböző sztorikkal szórakoztatott bennünket mediterrán stílusú teraszukon ücsörögve.