Nem gondoltam volna hogy én valaha is ilyet fogok mondani, de hiányzik a meló, és lelkiismeretfurdolásom van, hogy nem lehetek benn. A suliban sosem volt ilyen problémám. Ott, ha beteg voltam, és azt tanácsolta a doki, hogy maradjak otthon két napig, akkor én azt mindig négy napnak értelmeztem. De a meló az más. Grafikusnak lenni jó!

Szóval kezdődött az egész egy hétfő reggeli év eleji betegségemet idéző torokfájással, dagadással. A melóban már vacogni is kezdtem, és rosszul voltam, aztán másnapra már az orrom is folyt, tegnap rekedni kezdtem, és ma szépen levándorolt az egész cucc a torkomba. Hajnali hatkor volt szerencsém arra ébredni, hogy nem szakad fel a köhögés. Úgyhogy most hajnali hat óta virrasztok, olvasgatok és teázom. Try úgyszintén, mert nem tudott tőlem aludni. Viszont felajánlotta, hogy hoz nekem köptetőt mielőtt munkába menne.

Most pedig néhány szó a négy emeletes lakásban lakás vicces előnyeiről. Például gyerekkorunk visszatér, ha olyan fantáziával ellátott felnőttek vagyunk, akik úgy küszöbölik ki a lépcső okozta fárasztó akadályt, hogy spárgát eresztenek az ablaktól a földig, amire Try – amint visszatért a patikából – ráerősítheti köptetőszirupunkat. Ugyan kicsit tartottunk az alattunk lakó unalmában embereket cseszegető nénitől, de szerencsére épp nem az ablakot nézte, mert nem kezdett el őrjöngeni azon, hogy mit randalírozunk mi az ő ablaka alatt. Mi viszont jót mókáztunk a spárga-liften, ami egyébként kitűnően szuperált.

Már nyelem is a köptető szirupot. Erőteljes kakukkfű szaga és íze émelyít. Nem sokkal később konstatálom, hogy kakukkfű-érzékenyek nem is fogyaszthatják. Ez persze nem lep meg.