Ha egyszer a gyerekek beindulnak, nem menekülhetsz. Szóval, ma Try unokahúga elnevezett Napocskának. Állítólag olyan vagyok, mint egy napocska. Aztán az ebéd kellős közepén addig tornázott, míg az ölembe nem produkálta magát, miközben a másik lurkó a lábamat cincálta, aztán az önmagát Kecskének elnevező unokahúg elmesélte, hogy neki hány lába van. Annyit elárulok hogy sok, és bizony, bizony, mindegyikre cipőt is húz. Már, amikor sok van neki, mert van amikor meglép egynéhány láb, és akkor újra kell termelni őket. Például, amikor oroszlánként kezdik üldözni a nálam lévő labdát, akkor kifejezetten csak négy lábuk van, viszont remekül ordítanak oroszlán hangon. Bizony, a kecskék ilyet is tudnak :). Egyszóval édes kis lurkók ezek. Valódi energia bombák. Én pedig Napocska vagyok, úgyhogy nekem most nagyon jó…

Jó még azért is, mert egy óvatlan pillanatban beszambáztam a főnök irodájába, hogy elmeséljem neki mennyire csúcs vagyok, és milyen ügyes, és milyen hasznos, és mennyi ötletemet hasznosítottuk, és mennyire beváltak etc. Szóval 10 perc után 50%-os fizetésemeléssel távoztam. Valahogy a hideg idő beköszöntével az irodám is otthonosabb lett. Reggel bemegyek, bevackolom magam oda, szürcsölgetem az italomat, miközben suhog az egér a kezem alatt… tök idilli. Csak Try szöszmötölése hiányzik hozzá…