No, Halloween alkalmából megint leugrottunk a farmra. Ezúttal magánrepülőgéppel. Úgy döntöttünk, a szokásokkal ellentétben ezúttal nem használjuk ki a tálcán kínálkozó lehetőséget egy jó kis médiaböjtre, hanem hoztunk routert, és most láthatatlan netsugarakkal sugározzuk tele az egész házat. Így olyan, mint otthon, jól meg is kaptuk, hogy akkor minek kellett eljönni. Persze azért a wirelessnek nem csak mi örülünk. Amúgy én szeretem Kathy itteni szobáját nagyon, van benne valami nagyon otthonos és romantikus, a sötét fa bútorokkal, meg a misztikus, nonfiguratív képekkel a falon, hogy a sarokablakról ne is beszéljek. Reggel remek kilátás a környező fákra meg a tópartra, éjjel meg mi tükröződünk benne. És persze csend van, olyan, amilyen Barrytownban maximum az atomtámadás utáni napon lesz csak.

Persze valahol vicces, hogy én egy egész táskányi számítástechnikát hoztam magammal: routert, kábeleket, számítógépet, perifériákat, de azért rögtön otthonosabban is érzem magam így. Még akkor is, ha a gép előtt ülve leginkább csak egy 576 oldalas dokumentumot olvasgatok, teljesen offline, a winchesteremről.

Még szerencse, hogy nem vagyok netfüggő. De harsány, az állítólag vagyok. Nocsak.