FPS LAN party @ home

Trychydts | | | 2007., november 01., 8:58 | | |

Hogy ne legyen unalmas az életünk, Kathyvel a first person-shootereket is felvettük a szórakozási listánkra. Van is egy állati jó VR-játékom, remek interface-szel és egészen jó grafikával, klassz pályákkal, hát belevágtunk.

Persze nyilván nem vagyunk egy szinten, én már akkor játszottam ilyen játékokat, amikor Kathy még csak hétéves volt. Annak sok értelme nem lenne, hogy miközben Kathy az alapvető irányítási funkciókkal bajlódik, én rendszeresen szitává lövöm. Ezért inkább kitaláltam mindenféle tréningeket: nálam nincs fegyver, csak fogócskázunk, neki meg el kell valahogy kapnia. Vagy fegyvert továbbra sem használok, de falra szerelt gránátokat igen. Tegnap már majdnem a fullos formámat hoztam, de puskát még mindig nem használtam, csak pisztolyt, és az automatikus őrtornyokat én csak kikapcsoltam, nem fordítottam őket Kathy ellen. Persze így is nyert, de a fejlődés azért már kézzel fogható, és most már volt néhány nagyon emlékezetes pillanat is.

Pl. amikor elmenekültem előle a liften, aztán szembefordulva az ajtóval vártam, hogy utánam jöjjön. Aztán felnéztem, és láttam, hogy a lift tetején kuporogva célozza be a fejemet egy kis kémlelőablakon keresztül. BUMM.

Vagy amikor hallottam a lépéseit, tudtam, hogy ott kell lennie, és egyszer csak a szemem előtt lépett ki a láthatatlanságból, ugyancsak a fejemre irányzott fegyverrel. BUMM.

Ő a legviccesebbnek azt tartotta, amikor elrejtőztem egy rakás láda mögött, így lövöldöztünk egymásra, amikor ő egyszer csak egy tankelhárító rakétával lőtt oda, ahol rejtőztem. BUMM.

Hát, így lazítunk mi esténként.