Hát hiába… :D van egy háztartásbeli tündérem, mert feminista filozófiából diplomázott. Azért érdekes tapasztalat, amikor megfordulnak a dolgok. Remélhetőleg ugyan csak egy kis időre, és hamarosan mindketten egy külsős háztartásbeli tündérért foguk nyafogni, aki némi pénz ellenében elmosogat.

A meló. Nos, nagy változás az eddigiekhez képest, hogy hajnali hatkor kelek, hogy munkába menjek. DTP operátor kötőjel grafikusnak lenni eddigi tapasztalataim szerint jó. Reggel az asztalomra helyeznek egy papírt, amire a főnök a napi teendőket kaparja fel – egyébként olvashatatlan írásával – aztán kezdődhet a munka. Evaa kérlek nyomtasd ki nekem ami a C1 könyvtárban van, 5 példányban… és Evaa kinyomtatja. Sandy keress nekem képet ehhez, és ehhez, ha nincs kép csináltass már a srácokkal, és fél óra múlva a mappámban van a kívánt kép. Van asztalom, gépem, klassz kis helyem, ugyan ez mind még nem az enyém, hanem az épp vakációzó kollegáé, de jövő hét közepétől lesz nekem is birtokolni való asztalom, birtokolnivaló számítógéppel. A kollegák fiatalok, és kedvesek. Egyik kedvencem G, akivel remekül el lehet fecsegni az időt szöszmötölés közben.

Pénteken egy kicsit tovább maradok, mint kellene. A főnök odajön az asztalomhoz, és közli velem, hogy péntekenként az a szabály, hogy mindenki másfél órával előbb hazamehet. Egyébként sem olyan szigorú ez a rendszer. Ha késel, késel… evvan. Csak csináld meg amit kell. Még a konyhában fecsegünk egyet a főnökkel a sportról, meg az egészséges táplálkozásról, hevesen bólogat látván, hogy mennyi folyadékot öntöttem magamba a nap során. Még megvárom G-t, hogy végezzen – legalább lesz kinek szórakoztatnia, míg a városba érünk, és szórakoztat is. Be nem áll a szája… mosolyogva borulok Try nyakába a vízesésnél, és még sétálunk egy hosszút a városban. Fagyit nyalunk, később beülünk még a moziba, aztán mikor hazaérünk, én egyszerűen elalszom számítógépezés közben… nem panaszkodom :).