Mi lesz az emberből 15 év alatt?

Trychydts | | | 2007., július 06., 10:07 | | |

Hazamegyek, az asztalon egy nagy rakás meggyes pite (sok töltelék, vékony tészta, így a legjobb), Dolorestől, és egy nagy rakás piszkos edény hűlt helye az édesanyjától. A mosogatás ráadásul az én feladatom, egész este lógathatom a lábam. Közben ehetek pitét. Mmmm.

Puff-puff, játszom a számítógépen. Sikerült potom áron beszereznem egy ukrán first person shootert. Tényleg nagyon ukrán. Több a töltődési, mint a játékidő, az épületek renderelése extragagyi, a figurák animációja is elég vackul van odatéve (a nagy, végső összecsapásnál a főmaffiafőnök kezéből lemarad a pisztoly, csak a mutatóujját rángatja), viszont a fegyverek dörrenése a a vérfoltok hiperrealisztikusak, a fegyverek sebzése pedig kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint mondjuk a Deus Exben. Amúgy maga a játék botrányosan rövid, két este végignyomon legnehezebb fokozaton.

15 év után először látni Fishyéket nem egy semmi élmény. Naomival akkor ismerkedtünk meg, amikor még beszélni is alig tudtam, még a Hegyvidéken, egy biztonsági kamerákkal és saját őrökkel rendelkező játszótéren túrtuk a homokot. Később elég rendszeresen zsúroztunk egymásnál (a két testvérével is frankón kijöttünk), aztán voltak azok a felejthetetlen sátrazások az elhagyott ipari tó mellett, egy faház árnyékában. Életemben először és utoljára akkor és ott láttam valódi méhkast (génmanipulált, hüvelykujj nagyságú méhekkel, akik egy kicsit zokon vették, hogy tájékozatlanságomban gondatlanul csapkodtam a kaptár tetejét). Ráadásul egy ősöreg nagymama is lakott ott egy egészen szürrealisztikusan meseszerű kunyhóban, padlótól plafonig érő könyvespolcokkal körülvéve, ahonnan mindig lehetett kölcsönözni egy-két kötetet.

Most persze már mindenki elég jelentősen túljutott ezen a korszakon — leginkább amúgy, számomra némileg meglepő módon, leginkább a Kölök. Most is nézem, ahogy elégedett, rejtélyes félmosollyal majszolja a chipset, és arra gondolok, hogy erre a végtermékre viszonylag kevesen tippeltek volna. Naomy, Rekka és Baley az én szememben kvázi ugyanolyanok, még a gesztusaik közül is nem egy konzerválódott; a tizenöt évvel ezelőtti önmagam is gond nélkül ellene a mostani, mikrovállalkozást vezető Baley-vel. (A teljes értékű számítógépként funkcionáló telefonjait pedig egyenesen imádná.) Én már akkor is egy csendes kis-csodabogár könyvmoly voltam, a filozófusi pálya tehát aligha érhetett sokként bárkit is. A Kölöktől is vártunk mindenfélét, de talán azt a legkevésbé, hogy rejtélyes mosolyú jogi asszisztens lesz, egy hegyvidéki, automatizált arkológia egyik 132. emeleti irodájában, csendes, elégedett buddhista mosollyal a szája sarkában.