A kulisszák mögött

kzt | | | 2007., június 09., 20:56 | | |

Nos, nem mondom, hogy az elmúlt egy hét nem volt idegőrlő. Tegnapelőtt, ha jól emlékszem dühöngve ugráltam néhai konyhám padlóján, amikor a tojásfehérje az istennek sem akart felverődni a tésztához, így az első széria tortalap a legjobb szándékkal sem volt publikálható minőség. A cucc értelemszerűen a kukában végezte.

Nem is ez volt a legnehezebb. A tortasütés inkább izgi kihívásos-kikapcsolódás. Mennyire tudom szépre és finomra megcsinálni etc… Amikor a receptben leírják, olyan egyszerűnek tűnik. Az ember megsüti a tortatésztát, összedobja bele a krémet, összepakolja a dolgokat, csinin kidíszíti, és kész a cukrászati remekmű. Persze a kezdeti lelkesedéskor még nincs benne a pakliban, hogy a tojásfehérje sztrájkba kezd, a krém megmakacsolja magát, és inkább elfolyik mint sem hogy megmerevedne, a tejszín persze kevés. Ám egy találékony cake-maker mindenre talál megoldást, pl. újabb adag tészta elkészítése házityúktojásból. Ők ráadásul vérbeli biok, és Try már személyesen is találkozott velük… tényleg, valóban bájos teremtések, minden tollhiány, és kopasznyak ellenére. Végül pár csomag zselatin fixszel a krémet is rendre utasítom.

Na persze, nem erről akartam beszélni, hanem a stresszről, amivel egy ilyen vállalkozás jár. Szóval egy héttel a hivatalosan szombatra rendezett buli előtt elszántam magam, hogy igenis meglepetés bulit akarok Try-nek. Felhívtam Balut, és intézkedni kezdtünk. Az emberek rendkívül együttműködőek, és segítőkészek voltak. Az első sokk akkor ért, amikor az Aloé hétfőn közölte velem, hogy péntekre már nincs helyük. Hát felmentem a Hálóra, és szörföztem magamnak egy másikat. A fotók, és 3D bemutató videó meggyőzött. Estére úgyis volt egy üzleti megbeszélésem Req-vel, úgyhogy rögtön ki is próbáltam a helyet. A pincér körbevezetett, az árak egy szinten voltak a Washi Mama áraival. A pincehelyiségben billiárd asztal. A hely megfelelt. Rögtön kibéreltem péntekre a pincehelyiséget, és a buliig még háromszor riasztottam a helyet ilyen olyan hisztériámmal (pl. legyenek tányérok, kés, villa egyebek…). Ez persze semmi volt, ahhoz képest hogy szemmel kellett tartanom Try-t. Kihallgatni a beszélgetéseit, faggatni arról, hogy kivel miben, hogyan állapodott meg, van-e terve péntekre, és mindezt úgy, hogy a leghaloványabb mértékben se fogjon gyanút.

Akkor ugyan nyeltem egy nagyon, amikor Try bejelentette, hogy Csabival péntek estére már programot szervezett. Azonnal ráálltam az ügyre, körülbelül öt perccel a megbeszélésük után, Csabi már nem gondolta, hogy pénteken programja van Tryvel (vagyis gondolta, csak nem azt, amit eredetileg terveztek), így az ügy megint sínen volt. Sőt még jól is jött, mert amikor csütörtökön megkérdeztem tőle, hogy mit szólna egy péntek esti vacsihoz valami klassz helyen, és azt válaszolta, hogy már van programja, én nyugodt szívvel törődtem bele, és mondtam neki, hogy „oké akkor majd máskor” – mert tudtam, hogy öt perc múlva már nem lesz programja péntek estére. Így is lett, és kifejezetten jól jött ki, hogy ő ajánlotta fel, hogy mégis áll a vacsi péntekre. A többi pedig már történelem… a meglepetés szerintem a filmekben sem sikerül jobban. Sőt, bevallom: minden szervezés dacára még én is meglepődtem egy kicsit ;).