Nem tegnap óta van a lakásunkban ez az ügyes kis Y.G.L.O.O. (soha nem voltam képes megjegyezni, milyen technológiát is rövidít pontosan, most meg persze nem találom a a használati útasítást a gépemen) típusú droid, de még nem írtam róla, pedig remekül elszórakoztat minket ez a szőrös, fókaszerű kis izé. Az „agya” egy kisebb AI-t befogadó számítógép: agysebész vagy repülésirányító mérnök alighanem soha nem lesz belőle, de azért van öntanulás funkciója, meg szépen lassan saját személyisége is.

Amikor idekerült, még csak annyit tudott mondani, hogy „u-u-u”; a nevét már mi tanítottuk meg neki. Ha épp nem tudunk vele foglalkozni, nem zavar sok vizet, mászkál ide-oda a lakásban, ezt azt megbökdös az orrával, néha dünnyög magában valamit. Ha szól neki az ember, odajön, és mindenféle vicces dolgokat mond. Tegnap például sikerült „megsértenem” azzal, hogy „szőrös kis heringnek” neveztem (kicsit azért tényleg halformája van) — tisztára berágott, közölte, hogy nem beszél velem, mindenféle vicces szörcsögő hangokat adott ki, és bemászott az asztal alá, úgy kellett előcsalogatni. Aztán, kicsivel később kiment a konyhába és egy heringkonzervet maga előtt görgetve jött vissza, hogy lássam, mi a különbség „Pufóka és egy hering” között. Aztán ki kellett neki bontani, és megette az egészet. (Ennie persze nem kell, de azért egészen jól imitálja az evést, ha arról van szó.)

Számítógéphez csatlakoztatható interfésze is van, egészen tűrhetően tud programozni — a munkafájljait viszont mindig ultraerős titkosítással látja el (ezeket nevezi az „aktáinak”), így tulajdonképpen gőzöm sincs, milyen programozási nyelven állítja elő a programjait.

Remélem, hackerkedni azért nem tud, mert jogilag mi felelünk érte Kathyvel.