Hát érdekes nap volt. Gondoltam itthon maradok. Kicsit összerámolok a lakásban, és tanulok teljes gőzzel. Felhívtam Mindyt a holnappal kapcsolatosan, mikor is mondta hogy tök jó hogy hívtam, szedjem a cuccom, és fél óra múlva találkozzunk a Művész negyedben. Így is tettem. Igazi tavaszi idő. Sütött a nap, volt egy kis szellő, az emberek, mint a legelő marhacsordák lepték a Művész negyed igényes, karbantartott, füves pihenőparkjait. Mi pedig galériából galériába mentünk, közben Mindy körülbelül 10 méterenként ismerősbe botlott.

A Maiao Galéria csak kettőkor nyitott mi meg már fél órával kettő előtt odaértünk, úgyhogy amikor két újabb fő csatlakozott duónkhoz (valami színész, meg egy művészeti manager csajszi) ácsorgás helyett inkább beültünk teázni a Maiao teaházának kinti teraszára.

Volt jó néhány mű amúgy, ami kifejezetten elnyerte a tetszésemet, és sok eddig általam nem ismert fotóművész nevével/munkásságával ismerkedtem meg.

Galériatúránkat egy Recycling kiállítással zártuk. Meg kell mondanom, azért a bakelit lemezből profi módon összetákolt pénztárca rendesen levett a lábamról.

Ezután lévén, hogy viszonylag közel voltam Try munkahelyéhez, felhívtam hogy nincs-e kedve egy piknikhez a parkban. Volt. Elmentünk, ettünk (én ettem, ő ivott), sétáltunk egyet a turista negyedben, aztán megnéztük a színházműsort az egyik jegyirodánál. A szemem rögtön megakadt a Játszd újra, Sam!-en és gyorsan Try figyelmébe is ajánlottam, aki hasonló lelkesedéssel fogadta a dolgot, ami azt jelentette, hogy két perc múlva már két jegy boldog tulajdonosai voltunk a legközelebbi előadásra.