Amikor elhagytam a romhalmazt, nem érkeztem rögtön a nagyvárosba. Nem, még mindig nem. Egy újabb oktatószigetre érkeztem. Ez persze jóval nagyobb volt, mint az előző, jóval többen is kóvályogtak meg repkedtek erre-arra… És sokkal intenzívebb ingerek értek. Ez nem arról szólt, hogy megtanuljuk, hogy lehet mozogni, meg hogy lehet a kamerát mozgatni meg ilyenek… Ez már magára a világgal való interakcióra készített fel. Volt például egy ház. Senkié sem volt, az ajtó tárva-nyitva állt, de be lehetett járni, és megcsodálni, megbabrálni a dolgokat. Fel-le kapcsolgatni a lámpát, az ablaküveg fényáteresztését állítani (teljesen átlátszóról teljesen feketére), leülni a különböző székekbe, leheveredni az ágyra… (Van a sima, korábban is említett leülés, amit akárhol lehet alkalmazni (ha földre ül az ember, akkor törökülésbe telepszik az avatár); azonban bizonyos székek, díványok, fotelek úgy vannak elkészítve, hogy ha oda ül le az ember, akkor más, különlegesebb pózt vesz fel az avatárja (automatikusan).)

Volt egy nagy színpad, ahol volt egy táncgép. Ez úgy működik, hogy ráklikkel az ember, és az avatárja táncolni kezd. Változatosan, különböző motívumokat variálva. Ha meg megunod, megint ráklikkelsz a táncgépre, és a tánc abbamarad. Kipróbáltam, lehet-e sétálni meg repülni tánc közben, és lehet. Elkavartam a sziget másik végébe, és ott álltam pár fa között, bután rángazózva meg ide-oda lépkedve… Valaki oda is jött tanácsot kérni, de annyira zavart, hogy folyamatosan pörög-forog-nyiklik-nyeklik az avatárom, hogy visszarepültem gyorsan és ráklikkeltem a táncgépre, hogy abbamaradjon végre.

Volt egy tábla, ahol a törvényeket hirdették, továbbá azt, hogy mennyire fontos azonnal jelenteni bármilyen törvényszegést a saját érdekünkben – ha például valaki fegyvermentes zónában fegyvert használ, vagy lökdösődik, vagy… Vagy valaki bevallja nekünk, hogy 18 év alatti. Rögtön eszembe jutott az argentin kölyök. Most mi a fenét csináljak, gondoltam? Jelentsem fel, váljak spiclivé az első haverommal? Vagy ne csináljak semmit, és kockáztassam meg esetleg, hogy ezzel magam is szabálysértést követek el? Végül nem csináltam semmit, méghozzá az döntött, hogy az argentin gyerek úgysem volt túlságosan elájulva a helytől, jó esélyem volt, gondoltam, hogy nem jön már vissza többet.

Voltak játékok. Sakk, sudoku, space invaders. A sakktábla egy asztalon volt, le kellett elé ülni ketten, és akkor lehetett mozgatni a bábukat. A sudoku egy nagy táblára volt felrajzolva, és ha elé álltál, akkor lehetett megoldogatni. A space invaders egy sima játékgépnek nézett ki. Voltak még mindenféle szobrok, hatalmas madarak, mozgó műalkotások, gyönyörű tündérkunyhók, rengeteg interaktív dolog és információ… Még egy ingyen bolt is, ahol pár alapvető cuccot lehet beszerezni ingyen – például különféle ruhák, jelmezek, tánclépések, kungfu-tudás, repülőgép, alpesi házikó, ilyenek… Szerencsére a tárgyak kiterjedése nem befolyásolja, hogy mekkora helyet foglal el a leltárban. Egy tárgy egy fájl lényegében, a leltárad meg egy könyvtár- és fájlrendszer. Volt egy mókás dolog: egy tárggyal többféle dolgot is lehet csinálni, miután kijelölted a leltáradban. Lehet törölni / másolni / átnevezni, lehet szerkeszteni (ha nincs letiltva), lehet kitenni magad elé a földre (ezt úgy hívják, „rezzelni”, azaz materializálni), ami után más dolgokat is tehetsz aztán vele, illetve fel lehet venni. Ha például kesztyű, és felveszed a kezedre (a testen van vagy 50 pont, ahova az adott objektum rácsatolható), akkor ott pont jól néz ki. Ha csak egy fakocka, és felveszed a kezedre, akkor úgy fog kinézni, mintha a kezed helyén egy fakocka lenne. Namost kipróbáltam, hogy azt az alpesi házat viccből rácsatoltam a kezemre. Hát el is tűntem benne, csak egy alpesi ház látszott a földön. Ahogy gyalogolni kezdtem, ilyen hülyén mozgott, amikor meg felrepültem, akkor is úgy látszott, mintha egy ház repülne. Odarepültem ahhoz a helyhez, ahova az újoncok érkeznek teleportálással, és leszálltam, izegtem-mozogtam a pár emberke elől – sokkoltam az újoncokat. Aztán amikor elkezdtek kérdezősködni, hogy mi ez a mozgó gigászi ház, akkor elrepültem, és útközben eltüntettem a házat. :)

De ami a legjobban érdekelni kezdett, az a két bevezető oktatás: az építésbe és a programozásba lehetett belekóstolni. De azt már majd csak holnap fogom elkezdeni.

Ja, és a legelején volt egy üdvözlő-tábla, ahol megemlítették, hogy a szigeten a hozzám hasonló tanoncokon kívül mentorok is tartózkodnak, akik szívesen segítenek, bármilyen kérdésünkre válaszolnak, meg minden. Gondoltam, kitűnő, akkor talán valaki meg tudja majd magyarázni nekem, mi volt az a romhalmaz az előző szigeten. Mindenkit megkérdeztem hát, akivel csak összefutottam, hogy nem mentor-e az illető… De nem találtam mentort egyet sem… Talán holnap.

Folyt. köv.