Dermák, üzlet, cápauszony

Trychydts | | | 2006., december 06., 10:55 | | |

Éjfélnővér kihúz egy dermát a dobozából, és az asztalon Ninth felé csúsztatja. Kösz, tudod, hogy imádlak, ugye? — mondja Ninth, felkapja a dermát és az alkarjára simítja. Az övé, egy majdnem teli doboz Silver Light úgy kábé egy órája fogyhatott ki. Éjfélnővér feláll és indulásra készülődik. Látom, ahogy szemei éjszakai üzemmódba állnak, pupillái tűhegynyire szűkülnek még az Aloé félhomályában is. Gyorsan odalököm neki a névjegyemet — ugyebár vagy informális üzleti találkozunk, vagy nem informális üzleti találkozunk ugyebár. Megfordul és távozik — szombaton, ha sikerül józanon összefutnunk az esti wizz-partyn, még kéne váltanunk pár szót.

Visszafordulok Ninth-hoz, a Blue Sparks kezdi megtenni a hatását. Nagy lendülettel magyarázgatja tovább a netes klán- és partyszervezés rejtelmeit, olyan sztorikkal jön elő, hogy asziszem, kiolvad az agyam. Kathy kicsit keményebb interviewer, mint én voltam pár hete — igaz, nekem századannyi háttérinfóm sincs erről az egész buliról, mint neki. Azért ha máshol nem, hát a posztumusz memoáromban tuti lehozom ezeket a sztorikat, mert kár lenne őket veszni hagyni. A beszélgetés hirtelen visszakanyarodik az eredeti témánkhoz, nevesül hogy én mit tudnék ajánlani a klánnak némi insider információért cserébe. Felhajtom a Black Russianomat, hátha az alkohol ad nekem egy kis plusz löketet Ninth dermái ellenében, aztán nekikezdek.

Végül sikerül egész jó üzletet kötnünk, asszem; kaptam egy egész klassznak kinéző extra lehetőséget a brand terjesztésére, cserébe csak olyasmit kell csinálnom, amit eléggé szeretek. Klasszos kis meeting volt, a lendület egészen a Barrytownba tartó légibuszig elvisz minket.

Nem semmi az sem, hogy látom Balut gyorséttermi kaját majszolgatni — nem is olyan régen ezt még kvázi elképzelhetetlennek tartottam volna, most meg csak úgy tömi az arcába a helyi specialitást, a cápauszony-szirmot paradicsom ízesítésű algaszósszal.

Megtartottunk még egy órát az egyre szűkülő közönségnek; utána, hogy egy kicsit oldódjon a depresszió, beugrottunk a szomszédos gyorskajáldára dumálgatni egy kicsit. Kathy viszonylag hamar dobbant, megy netállomást építeni; mi még maradunk, és hamarosan elég személyes vizeken járunk, nem gondolnám, hogy Balu tíz év barátság után is képes nekem meglepetéseket okozni, de most egyik ütőkártyát húzza elő a másik után — lassan már nem is olyan fura az az algaszószba mártogatott cápauszony-szirom.

Amúgy új hubot raktam össze a hétvégén, ennek következtében az itthoni intranet egy fokkal keményebb az előző verziónál; többek között a Sandbenders és az Ono-Sendai végképp búcsút inthet a hálózati kábeleknek.