Célkanyarban

Trychydts | | | 2006., október 20., 12:37 | | |

Tegnap az a fajta konzultációm volt Mary Joe-val, amelyiket még én is élvezem: filozófusként kellett helytállnom egy filozófussal szemben. Tök fahéj volt, egészen jól álltam a sarat, ráadásul az sem semmi érzés, amikor egy feminizmusban megőszült docens ilyeneket mond az embernek, hogy „semmi baj, nem gond, ha magának más preferenciái vannak, mint nekem”. Klassz kis pengeváltás volt, nem is jöttem ki belőle rosszul, és persze rám is fért egy kis edzés, ugyanis, célkanyarban lévén a szakdolgozatom, gyakorlatilag teljesen biztos, hogy idén lesz a védésem. Sajnos 50-50 az esélye annak, hogy az ország egyik legjobb politikafilozfusát és annak, hogy egy teljesen jellegtelen, víztelen, színtelen ultrakonzervatív filozófiát művelő mócot kapjam ki opponensnek. Pech.

Sebaj. Lassan viszont akár be is költözhetnék az egyetem könyvtárába, ahol a munkámat végzem. Régen egyébként ez volt a munkahelyem is, és előszeretettel használom ki az extra helyismeretemet. Még gyűjtöm a bátorságot arra, hogy a japánkertbe is kilibbenjek, ráköszönni a csekély számú ismerősre, aki még ott dolgozik, illetve már azzal a gondolattal is eljátszadoztam, megnézem, kitörölték már-e a retinamintázatomat Slatky irodájának ajtajából. Félek, hogy nem a régen szokásos „szia kicsi Márkocskával” fogadna, hanem első reflexből hívná a biztonsági őröket.

Végleg kiiratkoztam a klánból, vagyis próbálok: egyelőre még mindig van hozzférésem a klán mainframe-jéhez, pedig már többször és aláhúzottan is kértem, hogy töröljenek végre. De nem teszik, ráadásul fogalmam sincs, hogy miért. Szerdán volt egy elég húzós beszélgetésem Geebeevel, kicsit nagy tömörítésben nyomtuk az infót, mégis lemaradtam egy Art Macabre perfomanszról. Így járnak azok, akik a magánéletet keverik az üzlettel.